Évközi 33. hét kedd

Évközi 33. hét kedd

A Bárány menyegzője már elkezdődött: a keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. János „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esik elragadtatásba. Az ünnepi szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít.

Ezért Krisztus miséző Egyházán kívül nincs igazi ünnep. A Jelenések könyvének lapjain feltáruló örök ünnepléshez kell szoktatnunk magunkat, s megtanulni, hogy az ünneplés a legnagyobb keresztény feladat is egyben. Itt van az ember igazán a helyén, ilyenkor „normális”, itt látja önmagát és a világ dolgait a maguk valódi jelentősége szerint. Akárhol is van, akármilyen gondok is szorongatják, szívében a Báránnyal, Jézussal már ott ül az ő örök asztalánál. Ebből fakad a szív tisztasága, nem pedig az összeszorított fogakkal végigcsinált aszketikus gyakorlatokból. Ennek jelképe a fehér ruha, mely a győzelmet, a halálon és elmúláson aratott végső diadalt is jelenti. Az örök ünnep e menyegzős köntösének előképe az újonnan megkereszteltek fehér ruhája, akárcsak a pap miseingje, melynek latin neve is ez: alba, vagyis ’fehér’ – vajon a pap, amikor misére készülve magára ölti, tudatában van‑e, hogy ezzel a ruhával is a feltámadásba vetett hitét vallja meg és hirdeti?

Győzelmes Királyunk, Jézus Krisztus, óvj meg minket, kérünk, a langyosságtól, s add meg nekünk kegyelmesen, hogy a fehér ruhába öltözöttek fényes seregéhez tartozásunkat büszkén vállalva felrázzuk azokat a testvéreinket, akik be vannak írva életkönyvedbe, de távol járnak Tőled, hogy ők is visszataláljanak a forráshoz, a szentmise méltó megünnepléséhez, ahol a mi földi világunk bekapcsolódik az égi örök liturgiába.