Évközi 33. hét csütörtök

Évközi 33. hét csütörtök
Jel 5,1-10; Lk 19,41-44
„Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit”

Mennyei látomásában János apostol megrökönyödik: „a trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?” (Jel 5,1-2) János ismerhette az Ószövetség könyveit. A próféták írásaiban is szó volt már erről a titokzatos könyvről: Izajás 6,1-ben olvasunk arról, hogy a mennyei trónon ülő Úr ruhájának szegélye betöltötte a templomot. Előtte hat-hatszárnyú angyalok teljesítettek szolgálatot. Felváltva kiáltották egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége. Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel”.(Iz 6,1-4) Aztán a próféta látja, hogy tovább peregnek az események: „Olyan lesz számotokra a látomás, mint a lepecsételt könyvben a szavak; ha odaadják azt egy írást ismerőnek, s azt mondják: Olvasd el ezt! – ő így felel: Nem tudom, mert le van pecsételve. Ha pedig olyannak adják a könyvet, aki nem ismeri az írást, és azt mondják: Olvasd el ezt! -, ő így felel: Nem ismerem az írást”. (29,11-12) A tartalomra vonatkozóan az ószövetségi látomás csak ennyit mond: „Erre azt láttam, hogy egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, az siralom, gyászének és jajszó volt”. (Ez 2,9) Az apostol látomása tovább viszi a titkot: Itt van az ideje a titok megismerésének, „és senki sem volt képes arra, hogy felnyissa a könyvet, vagy abba betekintsen, sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt. Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa, vagy, hogy abba beletekintsen” (Jel 5,3-4) Ekkor feltárult előtte, hogy az Ószövetséget felváltotta már az Új, a titkok megnyílnak, hiszen ez a beteljesülés ideje: „Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja (Ter 49,9)(Iz 11,10), hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét”. (Jel 5,5)„Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme (vö. Zak 4,10). Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket és uralkodnak a föld felett” (Jel 5,6-10) Az imádságunk is benne van az üdvözültek tömjénfüstjében, a titkok megismerésében.