6 éve választották meg Ferenc pápát: a lényegre kell tekinteni

2013. március 13-án választották meg pápává Jorge Mario Bergoglio-t. Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs dikasztérium főszerkesztője vezércikkben emlékezik meg az évfordulóról. Ferenc pápa intenzív hónapokat élt és él meg utazások és szinódusok között. Pápaságának legutóbbi évét a visszaélések és a néhány belső támadás miatti szenvedés jellemezte. A válasz erre a meghívás, hogy térjünk vissza a hit lényegéhez.

Ferenc pápát megválasztásának hatodik évében intenzív programok várják: fontos nemzetközi utak, két ún. „szinódus” az év elején és a végén. Ezek egyike a kiskorúak védelmében tartott vatikáni találkozó február végén, amelyen részt vettek a világ püspöki konferenciáinak elnökei. A másik az Amazóniáról szóló rendkívüli szinódus, amelyet októberben rendeznek a Vatikánban. Jelentős hatásúnak nevezi a főszerkesztő a pápa látogatását az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol aláírt egy közös nyilatkozatot az Al-Azhar főimámjával. Remélhetőleg a dokumentumnak hatása lesz a vallásszabadság területén. Az ökumenizmus témája kerül előtérbe a következő pápai utak alkalmával Bulgáriában és Romániában. Míg a vágyott, de egyelőre még hivatalosan be nem jelentett út Japánba segítséget jelenthet ahhoz, hogy emléket állítson a nukleáris fegyverek okozta pusztításnak, mint figyelmeztetés az emberiség jelenére és jövőjére vonatkozóan, amely jelenleg megtapasztalja a részekben zajló harmadik világháborút, amelyről gyakran beszél a pápa.

Visszaélési botrányok

Ugyanakkor az elmúlt év kapcsán nem tekinthetünk el a visszaélési botrány újra megjelenéséről és a belső megosztottságoktól, amelyek a múlt év augusztusában oda vezettek, hogy Carlo Maria Viganò érsek, korábbi nuncius nyilvánosan a pápa lemondását követelte a McCarrick ügy kezelése miatt. Ezt éppen akkor kérte, amikor Ferenc pápa családok ezreivel az Eucharisztiát ünnepelte Dublinban, újra felkínálva a keresztény házasság szépségét és értékét.

Rózsafüzér

Ezen helyzetek láttán Róma püspöke minden hívőt arra kért a világon, hogy imádkozza a rózsafüzért minden nap az októberi Mária-hónapban, hogy szeretetközösségben és bűnbánatban egyesülve Isten népeként kérje Isten Szent Anyját és Szent Mihály főangyalt, hogy védelmezze az egyházat az ördögtől, aki mindig arra törekszik, hogy elválasszon minket Istentől és egymástól. Egy ilyen részletes kérésre még nem volt példa ez előtt az egyház közelmúltbeli történetében. Ferenc pápa az Isten népéhez szóló szavaival és felhívásával, amelyben kérte, hogy imádkozzon az egyház egységének megtartásáért, világossá tette a helyzet súlyosságát és egyben kifejezésre juttatta azt a keresztény meggyőződést, hogy nincs emberi orvoslat, amely képes lenne kiutat találni.

Az egyház nem szuperhősökből (és nem szuper pápákból) áll

Ez alkalommal is a pápa felhívta a figyelmet a lényegesre: az egyház nem szuperhősökből (és nem szuper pápákból) áll, valamint nem halad előre saját emberi erőforrásainak vagy stratégiáinak erejével. Tudja, hogy a gonosz jelen van a világban, hogy létezik az eredendő bűn és azt is, hogy az üdvözülésünkhöz szükségünk van a Magasságbeli segítségére. Ezt ismételgetni nem azt jelenti, hogy lekicsinyítjük az egyének és az intézmények felelősségét, hanem azt, hogy elhelyezzük azokat a maguk valós kontextusában.

Isten Szent Anyja vonja az egyházat védelmező palástja alá

„A közbenjárás e kérésével a Szentatya arra buzdítja az egész világ híveit: imádkozzanak, hogy Isten Szent Anyja vonja az egyházat védelmező palástja alá, hogy óvja meg a gonosz támadásaitól, a nagy vádlótól és ugyanakkor segítse, hogy egyre tudatosabbá váljon a visszaéléseket, illetve a jelenben és a múltban elkövetett hibákat illetően.” Azért a jelenben és a múltban, mert hiba lenne arra „hárítani” a hibákat, akik előttünk jártak és „tisztaként” feltüntetni magunkat. Az egyháznak ma is valaki Mástól kell kérnie, hogy megszabadítsa a gonosztól. Ez egy olyan tény, amelyre a pápa elődeivel folytonosságban állandóan felhívta a figyelmet.

Megbocsátást nyert bűnös

Az egyház nem tudja meggyógyítani egyedül önmagát a gonoszságoktól, amelyek sújtják. A papok és szerzetesek által elkövetett szexuális visszaélések szörnyű mélységéből sem képes kilábalni az öntisztító eljárások erejével. Még kevésbé azáltal, hogy rábízza magát arra, aki a megtisztító szerepét vette magára. Szükség van az egyre hatékonyabb előírásokra, a felelősségre és az átláthatóságra. Sőt mi több ezek nélkülözhetetlenek, de sosem lesznek elegendőek. Az egyház ugyanis nem önelégült és tanúságot tesz az Evangéliumról korunk számos sérült emberének éppen azért, mert felismeri önmagát, mint akinek szüksége van a gyógyulásra, az irgalmasságra és az Úr megbocsátására. Talán soha ennyire, mint az éppen elmúlt zűrzavaros évben, pápasága hatodik évében a Szentatya  „megbocsátást nyert bűnösként” jelenik meg, követve az egyházatyák és közvetlen elődje XVI. Benedek tanításait, tanúságot tett a ma még inkább aktuális keresztény hit alapvető lényegéről – zárja vezércikkét Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs dikasztérium főszerkesztője Ferenc pápa megválasztásának 6. évfordulóján.