Nagyböjt 1. hét szombat
A
kölcsönös szeretet önmagában hordja jutalmát, hiszen minden szeretet akkor
teljesedhet be, ha viszonzásra talál. Lényege szerint az Isten országa sem más,
mint kölcsönös szeretet. Ha azonban csak viszonozzuk a szeretetet, amellyel
mások felénk fordulnak, mi különöset teszünk? Azt, ha tiszta a szeretet, meg
kell tenni, de ezt megteszik bizonyos kapcsolataikban a pogányok is – megélve
így az Ország eljövetelét. De mit teszünk mi akkor, ha nincs viszonzás?
Ilyenkor derül ki, hogy valóban hiszünk-e az eljövendő kölcsönös szeretet
országában.
Jézus
Krisztus akkor is szeretett bennünket, amikor mi még meg sem születtünk,
illetve amikor még bűnösök voltunk: nem viszonoztuk szeretetét, sőt durván
visszautasítottuk. Ő mégsem adta fel, mint mi szoktuk annyiszor megsértődve az
első kudarc után. A szeretet lényege az, hogy tovább szeret. Ez a belső
természete. Jézus Krisztust azért küldte az Atya, hogy a kölcsönös szeretet
mennyországát megnyissa minden ember előtt. Ez azt is jelentette, hogy
szüntelenül neki kellett kezdeményeznie, és sorozatosan el kellett szenvednie
szeretete félreértését, viszonzatlanságát és visszautasítását, egészen a
kereszthalálig. A kereszt azonban szeretete győzelmének eszköze lett: értünk
felajánlott halálában nyilatkoztatta ki, hogy ő továbbra is, mindennek ellenére
is szeret, s végtelen értékű áldozatával örök jövőt nyitott minden ember előtt,
hogy megtérjen és befogadja a szeretetet, a Szentlelket.
Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy folytatni
tudjuk küldetésedet: legyünk kezdeményezők a szeretetben, és ajánljuk fel
másoknak a kölcsönös szeretet mennyországát. Kérünk, segíts, hogy el tudjuk
viselni a szeretet visszautasítását, hogy képesek legyünk tovább szeretni akkor
is, amikor meg nem értésbe, ellenállásba, gyűlöletbe ütközünk, erőt merítve a
Te irántunk való kifogyhatatlan szeretetedből és az emberi kapcsolatainkban
megtapasztalt kölcsönös szeretetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése