Ferenc pápa vasárnap meggyújtott Rómából az Assisiben felállított „bárka-betlehemes” fényeit

Videókapcsolatban Assisivel: ég a mécses - ANSA

Ádvent első vasárnapján, december 6-án Ferenc pápa Rómából videó-kapcsolat révén gyújtotta meg Assisiben, a Szent Ferenc bazilika altemploma előtti téren, a zarándokok udvarában elhelyezett karácsonyfa és betlehemi jászol  fényeit. A betlehemi jászlat ez alkalommal egy hét méteres bárkában alakították ki, melyet Lampedusa-ból szállítottak oda. A bárka a közelmúltban kilenc tunéziai hajótörött életét mentette meg és ily módon jelképe lett mindazon bárkáknak és hajóknak, melyek a kikötőkbe segítették a menekülteket, de egyúttal emlékeztet azokra a bárkákra és személyekre is, akik elsüllyedtek a tengerben.

December 6-án vasárnap Georg Gänswein érsek, a Pápai Ház prefektusa mutatott be szentmisét Assisiben az ottani Pápai Kápolnában, majd ezt követte a karácsonyfa és betlehemes megáldása és a fények meggyújtása, melyet Ferenc pápa a Vatikánból követett videó-kapcsolat révén. Amikor Ferenc pápa meggyújtotta a mécsest, melynek nyomán az Assisi jászol és karácsonyfa fényei is fellobbantak, a következő rögtönzött szavakkal fordult a tévén keresztül az assisi hívekhez, de főként a menekültek egy csoportjához és az Olasz Parti Őrség tagjaihoz:

Az összes menekültnek mondom Izajás próféta szavával: Emeljétek föl a fejeteket, az Úr közel van!

„Miközben ezt a bárkát nézem, melynek mélyén fellobban a láng, Jézusra gondolok, aki mindig velünk van, még a legnehezebb pillanatokban is. Hány testvérünk és nővérünk fulladt bele a tengerbe! Az Úrral vagyok itt most, aki azért jött, hogy reménységet adjon nekünk, hogy elmondja: Ő erősebb a halálnál, és nagyobb a gonoszságnál. Eljött és elmondja, hogy ő irgalmas. Ezen a Karácsonyon most arra hív bennünket, hogy nyissuk meg a szívünket az irgalomra és a megbocsátásra. De nem könnyű megbocsátani ezeket a tragédiákat. Szeretném megköszönni az olasz Parti Őrség tagjai szolgálatát, nagyon derék emberek. Szívből köszönöm nektek, mert ti vagytok annak a reménységnek az eszközei, melyet Jézus hozott el. Ti vagytok Jézus reménységének a magvetői. Köszönöm neked, Antonio és társaidnak, és mindazoknak, akik itt olasz földön befogadtatok (menekülteket). Dél-Olaszország a szolidaritás példája lett az egész világ számára. Azt kívánom mindenkinek, aki ez a jászlat szemléli, hogy elmondhassa Jézusnak: Én is segítettem, hogy a remény jele légy! Az összes menekültnek mondom Izajás próféta szavával: Emeljétek föl a fejeteket, az Úr közel van! És vele van az erő, a reménység. A szív talán szomorú, de a fő magasra tekint és az Úr reménységében bízik! Titeket mindnyájan, menekültek és a Parti Őrség tagjai, átölellek és szent Karácsonyt kívánok nektek, telve reménységgel és az Úr simogatásával”.

Ajándék a menekült szegény családoknak

Az áldás után osztották ki a környék legrászorulóbb családjai gyermekeinek azokat az ajándékokat, melyet az Olasz Államvasutak ajánlott fel számukra. A helyi karitász ez alkalomból sok szegény családot látott vendégül, közöttük 31 menekült családot, akik Afganisztánból, Kamerunból, Nigériából és Szíriából érkeztek olasz földre.

Irgalmasság Éve 9.

Izajás próféta kétszáz évvel Jeruzsálem pusztulása előtt élt és működött Júdeában, a fővárosban Jeruzsálemben. Fiatal emberként látta a következő látomást Azarja (Uzija) király halálának évében (736) „ Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt: Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát. Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele ajkamat és így szólt: Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd. Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Így válaszoltam: Itt vagyok, engem küldj el! Erre így szólt: Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg. Erre megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag” (Iz 6,1-13) A részletekből kiviláglott, hogy az emberek a megváltás után is gyarlók mint voltak előtte, de a Megváltó érdemei hosszú időre megadták Európának Szent Istvántól napjainkig a lehetőséget a kegyelmek biztosítására. A terebint most nagyon csupasz törzsű az egykori keresztény Európához viszonyítva, ám újra van remény.Szentséges Atyánk, Ferenc pápa jól ítélte meg a katolikusok küldetését, amikor húsvét második vasárnapján bejelentette az Irgalmasság Szent évét. S nekünk meg kell éreznünk, hogy itt és most nem a bevándorlás anyagi kérdései az igazán kemény gond, hanem az, hogy megértjük-e a küldetésünket, amit a Magyarok Nagyasszonya jelentett be Géza fejedelmünk éjszakai látomásában: „Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges Pátrónája leszek”(Schwandtner: Scriptores rerum Hung. Ind.VIII.; Kovács Bánk: Magyarok Nagyasszonya 2.kiad.14.old.)

Advent 2. hét hétfő

Advent 2. hét hétfő

Ha az ember várakozása túl hosszúra nyúlik, ha semmi jelét nem látja a megígért beteljesedésnek, akkor szíve elcsügged, teste-lelke elernyed és roskadozni kezd. Amikor viszont a várva várt találkozás, a szabadulás elérhető közelségbe kerül, hatalmas külső-belső energiák szabadulnak fel benne, s egy rövid ideig olyan intenzitással él, mint ahogyan fut a célegyenesbe jutott távfutó. De ha csalódnia kell, ha mégsem jön, akit várt, ha mégsem érkezik el a szabadulás órája, maradék ereje is elhagyja, és feladja a további várakozást.

Óriási felelősség tartani a lelket valakiben, aki szenvedve várakozik, s egyre jobban belefárad a várakozásba. Hamis reményekkel kecsegtetni, hogy utána keserűen csalódnia kelljen, akár halálát is jelentheti. A biztatás, a szép szavak, de még a Szentírással való vigasztalás sem elegendő. Tenni is kell érte, Jézus elé vinni, ha másképp nem megy, hát a tetőn keresztül, ágyastul. Nem nyugodhatunk addig, míg meg nem látja Jézust, s benne új távlatot nem kap pislákoló reménykedése. A mi hitünk eszközli ki számára a gyógyulást, a bűneitől való szabadulást.

Hálát adunk Neked, Urunk, hogy eljöveteleddel a hajnal fényét hoztad el a világmindenségre boruló reménytelen éjszakába. A Te megbocsátó, feloldozó hatalmad új reményt adott szívünknek és megszilárdította lépteinket: már nem magunknak kell megerősítenünk elernyedt kezünket és roskadozó lábunkat, hanem Te magad adod vissza képességünket, hogy azon az úton járjunk, mely hazavezet az atyai házba, s a nekünk ajándékozott Szentlélekkel ujjongva dicsőítsük mennyei Atyádat. Adj nekünk készséges szívet, hogy fáradhatatlanul járjunk a Te utadon, és találékony szeretetet, hogy Eléd hozzuk s a Te gyógyító jelenlétedbe vonjuk azokat is, akik a maguk erejéből nem tudnak kapcsolatba lépni Veled.

 

 

Irgalmasság éve – Pécsett is megnyílik a Szent Kapu

Irgalmasság éve – Pécsett is megnyílik a Szent Kapu

Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulóján, 2015. december 8-án délelőtt nyitja meg az irgalmasság rendkívüli szentévét. December 8-án a Pécsi Egyházmegye is ünnepel: a Pécsi Székesegyház altemplomi kapuja püspöki szentmisével nyílik meg.

Az irgalmasság éve alkalmából s ennek jelképeként Rómában december 8-án a Szent Péter bazilika jobb szélső, csak szentévekben használt Szent Kapuja nyílik meg, december 13-án pedig a Lateráni Szent János bazilika és a Falakon Kívüli Szent Pál bazilika szent kapui is.

A világegyház jubileumi eseményéhez kapcsolódva december 8-án a Pécsi Egyházmegye is várja az ünnepelni vágyókat: a szentév megnyitásának egyházmegyei programja 17.00 órakor kezdődik a Pécsi Székesegyházban. A bűnbánati liturgiát, katekézist, valamint rózsafüzér-imádságot követően 18.00 órakor ünnepi püspöki szentmise lesz, amelynek keretében Udvardy György megyéspüspök megnyitja a bazilika szentévi kapuját, az altemplomi kaput.

A szent kapuról:

A szent kapu Rómában a négy patriarkális bazilika egy-egy kapuját jelenti, amelyek kizárólag a szentévekben nyitnak ki, egyébként be vannak falazva. A szentévek a kapuk ünnepélyes megnyitásával indulnak. A Szent Péter bazilika kapuját maga a pápa nyitja meg. Ennek hagyománya VI. Sándor pápa nevéhez fűződik, aki 1500-ban rendelte el ezt a szertartást. A szent kapun csak belépni szabad, kimenni nem, kivéve a szentév utolsó napját.

„Sok kapu áll nyitva, de az igazságosságé Krisztusban van, és boldogok mindazok, akik rajta keresztül belépnek, szentségben és igazságban végigjárják a maguk útját, és mindent hiánytalanul elvégeznek. Legyen bár valaki hívő, legyen bár képessége a tudás kifejtésére, legyen bár bölcs a gondolatok megkülönböztetésében, legyen bár tiszta a cselekedeteiben, annál alázatosabb lelkületűnek kell lennie, mennél kiválóbbnak tűnik, és azt keresse, ami mindenkinek egyaránt hasznos, ne csak azt, ami egyedül neki magának." (Római Szent Kelemen levele a korintusiakhoz 48.1-6)

 

BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS

BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS 

püspök, vértanú, III. r. 

(1887-1952)

Kálmánd községben (Szatmár m.) született földműves szülőktől. Teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Pappá szentelése (1910) után Rómába kerül s a Gregoriana pápai egyetemen egyházjogi doktorátust szerez. 1915-ben Budapesten hittudományi doktorrá avatják. Egy ideig plébános és a teológián tanár Szatmáron a papnevelő intézetben.1931-ben Nagyváradra kerül, mert a teológiát is oda helyezik át. 1939. őszétől a kispapok spirituálisa. Gyakran tartott papoknak lelkigyakorlatokat, később, 1948-ban ezeket le is írta, de nyomtatásban csak 1998-ban jelenhetett meg A pap címen. Közben többször járt külföldön (pl. 1930-ban a Karthágóban tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson). 1942-ben XII. Piusz pápa kinevette szatmári megyéspüspöknek, később nagyváradi apostoli kormányzónak is. Püspöki jelmondata: „Ut omnes unum sint” (Hogy mindnyájan egyek legyenek) kifejezi programját is. Járta az egyházmegyét, új plébániákat szervezett. A II. Világháború után nem volt hajlandó közreműködni a románok által propagált békepapság mozgalommal. Ezért letartóztatták s 1950-ben kényszerlakhelyre a kőrösbányai ferences rendházba vitték. Amikor a ferenceseket innen elvitték, reá maradt a kőrösbányai plébánia ellátása. 1952. március 11-én újból letartóztatták és Bukarestbe vitték. Szept. 12-ig a belügyminisztériumban tartották fogságban, innen átvitték Jilavára, a hírhedt földalatti börtönbe. Az embertelen körülmények következtében dec. 6-án szívroham (vagy agyvérzés) véget vetett szenvedéseinek. Holttestét a börtön temetőjében temették el koporsó nélkül. 1965-ben engedélyezték földi maradványai elszállítását, így Szatmáron a székesegyház kriptájába temették. Mint vértanúnak, 1991-ben kezdődhetett meg boldoggá avatási pere beindítása. Megbízható helyről tudjuk, hogy Szent Ferenc III. rendjének tagja volt.

Scheffler János elmélkedése Jézus szavairól: (Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.)

„A barátság néha a baráti szeretet legnagyobb áldozatát, az élet feláldozását is megkívánja. Az én isteni Barátom így tanúsította barátságát, s apostolaitól szó szerint kívánta meg a legnagyobb fokú barátságnak ezt a bizonyítását. Utánuk is sok ezer barátját tűntette ki azzal, hogy hűségüket mártír vérükkel pecsételhették meg. Másoktól nyugodt időkben csak az önfeláldozó munka mártíriumát kérte. Hogy nekem melyiket szánta, nem tudom, de egyet igen: a vértelen önfeláldozást, az önmagam számára való meghalást, a baráti hűség pecsétjét, zálogát.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog  János püspököt megerősítetted, hogy éretted börtönt és halált szenvedjen. Kegyelmeddel alakítsd ki a mi szívünkben is azt a szeretetet, mellyel hős vértanúd minden testi kínt legyőzött. Krisztus, a mi Urunk által.

Irgalmasság Éve 8.

Szent Imre ünnepén igen fontos visszatérni Szent István királyunkhoz.Hatalmas műve elsősorban a nagy küldetés teljesítése volt: a nomád törzsi élet helyett a hét törzs szervezetét egyetlen nemzetté át kell alakítani kellett átalakítani, le kellett telepíteni a törzseket egymás mellé városokban, falvakban, át kellett térni a földművelésre és iparosodásra, és mindenek előtt a pogány egyistenhitet fel kellett váltani a keresztény egy istenhittel. Népünk elég gyorsan felismerte ezeknek a változtatásoknak szükségességét. Európában már nemzetállamok szerveződtek, a Kárpát medencét kivéve szervezett nemzetállamok fejlődtek mindenhol. Az ipar minden szakága fejlődésnek indult, és kivirágzott a nemzeti és nemzetközi kereskedelem. Az iskolába járás kötelezővé vált, falusi és városi iskolák szaporodtak, de működtek a kolostori és püspöki magasabb műveltséget jelentő képzések is. A jó képességű fiatalok a kolostori iskolákat látogatták, ahol a földművelés az iparosodás elsajátítható és megtanulható volt, továbbá, hogy a termelt javak elsősorban hazánkat kell, hogy gazdagítsák. A kereszténység, benne a Mária tisztelet is gyorsan terjedt, hisz nem a bálványozás karmaiból kellett népünket kimenekíteni, hanem a megváltás csodálatos eszményét, bűnre hajló emberi természetünk állandó jobbítását kellett gyakorolnunk. Nyolc püspökség kötelékében a plébániák szolgálták a hit megismerését és gyakorlását. A bencés szerzetesek az imádsággal megszentelt munkáséletre nevelték az őseinket. Hazánk területére a frissebb közösségek betelepedésével Magyarország sem nem maradt ki az új, általános fejlődésből, amely Európa népei között új szellemiséget képviselt. Szent István király a társadalmat nemcsak okos, de szigorú törvényekkel kormányozta, s hitével, keresztény erkölcsével megadta a legszebb, legjobb példát nemzetének. Nemcsak nagy tudása, de megértő szeretete is nagyszerű példát mutatott alattvalóinak. Feleségül német királylányt választott, Gizellát. Nagyon jól ismerte a teremtő Isten atyai gondolatvilágát. Az embernek szüksége van magához illő segítőtársra, aki vele együtt a keresztény hitben és erkölcsben, szeretetben együtt él egymás boldogítására, akik megértik Isten fontos alapgondolatát: nekik kell a jövőt megalapozniuk azzal, hogy közös szeretetük nemcsak egymást boldogítja,hanem szerelmük szülőkké avatja őket. Ketten együtt adnak új emberéletet a közösségnek: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28a) A születendő gyermekek a szülőktől,mint közös forrásból kapják a testi életet, Isten pedig a lélekteremtéssel együtt a szülők szeretetéből származó új emberéletbe beleteremti az új emberlelket, és beleleheli a legnagyobb ajándékát a megszentelő kegyelmet, amely az ember-kezdeményt Isten fogadott gyermekévé, Jézus Krisztus fogadott testvérévé és a mennyország örökösévé teszi. Szent Istvánnak nyolc gyermeke született, de csak egy, Imre érte meg a felnőtt kort. Ki tudná megfejteni, miért kellett a család többségének életét koporsóba zárni? Megérteni, hogy a ragyogó tehetségű egyetlen trónörököstől is el kellett búcsúzni a szülőknek? Ez a halál kétségbeejtő helyzetet teremtett, mert István király és vele nemzete, országa élete roppanhatott volna össze. A király Imre szolgájától megtudott egy titkot: a trónörökös már házasságkötése előtt isteni sugallatra megfogadta, hogy a házasságában is szűz marad. Engesztelésül a nagyon sok bűnért, visszaélésért, amit könnyelműen elkövetnek.

Advent 2. Vasárnapja

Advent 2. Vasárnapja
Bár 5,1-9; Lk 3,1-6
A Jézussal való találkozásra készülni kell.

Az adventi időnek a liturgiában három célja van: visszaidézni a történelem évezredeit, amikor a zsidók és más népek várták a Messiás megszületését; felkészülni karácsonyra, Jézus születésének ünnepére; és felkészülni a világ végén bekövetkező parousiára. A mai miseszövegek együttesen ezeket a célokat szolgálják. Báruk próféta visszaidézi a zsidó történelem egy századát: a választott nép rengeteg kegyelemben részesült. Új hazáját nem érdemelte meg, hűtlen lett Istenhez, ezért 722-ben és 586-ben elvesztette, földig rombolták fővárosát is. Isten a tisztító büntetés, fogság lejártával irgalma csodálatos jeleivel kíséri őket vissza hazájukba: hegyeket bont le, völgyeket tölt fel, sima utat készít, elhárít minden akadályt az újrakezdés elől. Felkészülhetnek a Messiás fogadására. Lukács evangéliuma Keresztelő János fellépését idézi: a harminc éves Jézussal lehet találkozni immár, aki a földön eddig ismeretlenül élt, de most mindenki találkozhat vele, aki gőgje hegyeit lebontja, hiányosságai völgyét betölti, hazudozásai, tisztességtelen élete görbe útjait kiegyenesíti. Pál a Filippi levélben már arra figyelmeztet, hogy a keresztényeknek Jézus visszatérésére (halál vagy végítélet) öntudatosan fel kell készülniük: a megkezdett jót folytatni kell és be is kell fejezni a helyes hit szabályai szerint. Mit mond nekünk mindez? Az emberiség a földi életét egyre alkalmasabb módszerekkel könnyíti (autópályák, gépek, hírközlés) kevés időt szán – vagy semmit – lelki dolgaira. Jézust és tanítását alig ismerik. A jézustalan világ csak bűneiben tud elveszni, mert Jézus irgalma ma is bocsánatot és jó véget kínál. A sok természeti csapás figyelmeztet: Isten büntetése eljön, hegyeket tüntet el, és országokat semmisít meg újra, ha nem tér meg az emberiség. Üdvösségre készüljünk.