Advent 2. Vasárnapja

Advent 2. Vasárnapja
Bár 5,1-9; Lk 3,1-6
A Jézussal való találkozásra készülni kell.

Az adventi időnek a liturgiában három célja van: visszaidézni a történelem évezredeit, amikor a zsidók és más népek várták a Messiás megszületését; felkészülni karácsonyra, Jézus születésének ünnepére; és felkészülni a világ végén bekövetkező parousiára. A mai miseszövegek együttesen ezeket a célokat szolgálják. Báruk próféta visszaidézi a zsidó történelem egy századát: a választott nép rengeteg kegyelemben részesült. Új hazáját nem érdemelte meg, hűtlen lett Istenhez, ezért 722-ben és 586-ben elvesztette, földig rombolták fővárosát is. Isten a tisztító büntetés, fogság lejártával irgalma csodálatos jeleivel kíséri őket vissza hazájukba: hegyeket bont le, völgyeket tölt fel, sima utat készít, elhárít minden akadályt az újrakezdés elől. Felkészülhetnek a Messiás fogadására. Lukács evangéliuma Keresztelő János fellépését idézi: a harminc éves Jézussal lehet találkozni immár, aki a földön eddig ismeretlenül élt, de most mindenki találkozhat vele, aki gőgje hegyeit lebontja, hiányosságai völgyét betölti, hazudozásai, tisztességtelen élete görbe útjait kiegyenesíti. Pál a Filippi levélben már arra figyelmeztet, hogy a keresztényeknek Jézus visszatérésére (halál vagy végítélet) öntudatosan fel kell készülniük: a megkezdett jót folytatni kell és be is kell fejezni a helyes hit szabályai szerint. Mit mond nekünk mindez? Az emberiség a földi életét egyre alkalmasabb módszerekkel könnyíti (autópályák, gépek, hírközlés) kevés időt szán – vagy semmit – lelki dolgaira. Jézust és tanítását alig ismerik. A jézustalan világ csak bűneiben tud elveszni, mert Jézus irgalma ma is bocsánatot és jó véget kínál. A sok természeti csapás figyelmeztet: Isten büntetése eljön, hegyeket tüntet el, és országokat semmisít meg újra, ha nem tér meg az emberiség. Üdvösségre készüljünk.