Turkson bíboros a klímacsúcsról: Ha kudarcot vallunk, az emberiség becsukja az ajtót maga mögött

Peter Turkson bíborost, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnökét, aki részt vett a teremtett világ védelméről szóló Laudato si’ kezdetű enciklika előkészítésében, a Vatikánban kérdeztük a napokban Párizsban zajló nemzetközi klímakonferencia kapcsán.

– A napokban zajlik az ENSZ 21. nemzetközi klímakonferenciája. Hogyan befolyásolhatja ez a nagyszabású tanácskozás földünk jövőjét?

– A klímacsúcson részt vevő államfők megpróbálnak megállapodni abban, hogyan lehetne lassítani a globális felmelegedés ütemét és elkerülni az éghajlatváltozással járó tragikus következményeket. A tét az emberi élet feltételeinek biztosítása a kék bolygón. A kérdés az, hogy a klímakonferencia tud-e olyan hatékony, jogilag, gazdaságilag kötelező érvényű döntéseket hozni, amelyek lecsökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ezáltal lelassíthatják a globális felmelegedést. Amennyiben sikeres lesz a tanácskozás, bebizonyosodhat, hogy van esély a fenntartható fejlődésre és közös otthonunk jövőjének biztosítására. Ha kudarcot vall a konferencia, akkor az emberiség becsukja az ajtót maga mögött.

November 30. és december 11. között rendezik Párizsban az ENSZ 21. klímakonferenciáját (COP21). A 195 országot érintő klímacsúcs célja egy olyan megállapodás aláírása, amelynek betartásával globális szinten sikerül megállítani az éghajlatváltozást és 2 °C alatt tartani az éves átlaghőmérséklet-növekedést.

– Kihez szól Ferenc pápa Laudato si’  kezdetű enciklikája?

– A június 18-án napvilágot látott enciklika mindenkihez, minden katolikushoz és minden keresztényhez, minden hívő és nem hívő emberhez szól a földön. Mindenkit párbeszédre, együttérzésre és konkrét cselekvésre szólít.

– Ferenc pápa milyen utat határoz meg enciklikájában?

– A pápa szavai a Laudato si’-ben nagyon egyértelműek: „egyetlen világért, egy közös tervvel” (LS 164). Az államok saját erőfeszítésükből nem oldhatják meg a természeti világ katasztrófáit. Kivitelezhető nemzetközi megállapodásokra van szükség (173). A Szentatya nem riad vissza attól, hogy megrója a nemzetközi közösséget, amiért az ígéretek ellenére nem tudott felmutatni előrelépést az 1992-es riói klímacsúcs óta. A napokban zajló konferenciával kapcsolatban pedig azt mondta: mi, hívő emberek nem tehetünk mást, mint hogy imádkozunk Istenhez azért, hogy a jelenlegi tárgyalások pozitív irányba haladjanak, hogy a jövő generációinak ne kelljen szenvedniük az óvatlan határozatlanság következményei miatt (169).

– A politikai vezetőkön kívül kiknek üzen még az enciklika szavain keresztül a Szentatya?

– A Szentatya nem csupán a politikusokhoz és a szakértőkhöz szól felhívásában. Mindenkinek tennie kell közös otthonunk megóvása érdekében. Ferenc pápa számos példát sorol, sok egyszerű és jó szokást, melyekkel mindenki tehet a környezetszennyezés ellen – például szelektív hulladékgyűjtéssel, újrahasznosítással, a felesleges energia- és vízhasználat kerülésével.

– Milyen ok-okozati összefüggés van a környezetszennyezés és az emberiség erkölcsi viselkedése között?

– Ferenc pápa szoros összefüggést lát a két dolog között, vagyis aközött, hogyan bánunk a környezetünkkel és aközött, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz. Arra figyelmeztet, ne gondoljuk, hogy a társadalmi problémák és környezetünk válsága egymástól függetlenek, lehet, hogy különböző aspektusaik vannak, de ugyanazokhoz a gyökerekhez nyúlnak vissza. A Szentatya azt kéri, nyissuk ki fülünket, és halljuk meg a föld és a szegények jajkiáltását, fájdalmas sírását! Mert amilyen mértékben kizsákmányoljuk és leromboljuk környezetünket, olyan mértékben fosztjuk meg és rekesztjük ki a szegényeket a javakban való részesedésből.

– Ferenc pápa arra biztat, hogy bátran nézzünk szembe a valós helyzettel.

– A problémákat bátran fel kell ismerni, és pontosan azonosítani kell őket. Még mindig vannak olyanok, akik a nyilvánvaló jelenségek ellenére sem ismerik be, mit teszünk a bolygónk és egymás ellen, rejtegetik a problémákat úgy, hogy eltitkolják a tüneteket. Becsületesnek kell lennünk – és meg kell különböztetnünk a jót a rossztól! Például az elmúlt két évszázadban a kőolaj-kitermelés óriási méreteket öltött. Nem hazudhatjuk tovább, hogy a föld energiaforrásai kiapadhatatlanok, végtelenek. Az idő halad, és az a veszély fenyegeti földünket, hogy lakhatatlanná válik. Nem engedhetjük, hogy a gazdaság továbbra is úgy fejlődjön, hogy nem törődik a környezetre gyakorolt káros, pusztító hatásokkal, egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket.

– Milyen elvárásokkal tekintenek a napokban véget érő klímacsúcsra az egyház képviselői?

– Négy hónappal a Laudato si’ kezdetű enciklika megjelenése után, október 26-án bíborosok, pátriárkák és püspökök, összesen kilencen az öt kontinensről, felhívást intéztek a klímakonferencia résztvevőihez. Azt kérik, a klímaegyezmény legyen méltányos, jogilag kötelező, és hozzon valódi változást. A tíz pontban összefoglalt nyilatkozat bátor és kreatív vezetésre hív, amely képes alárendelni a nemzeti érdeket a közjónak, különös figyelmet szentelve a szegényeknek. Az egyházi vezetők azt kérik, hogy az egyezmény a technikai dimenzió mellett vegye figyelembe a klímaváltozás etikai és erkölcsi oldalait is, ismerje el globális közjónak az éghajlatot és a légkört. A párizsi egyezmény eredményezzen valós változást, amely elismeri, hogy harmóniában kell élni a természettel, és biztosítja az emberi jogokat mindenki számára, beleértve az őslakos népeket, a nőket, a fiatalokat és a dolgozókat. A főpásztorok felhívása történelmi jelentőségű. A különböző kontinensek püspökei első közös kezdeményezése ez, melynek keretében saját lelkipásztori szolgálatuk tapasztalataival és a Szentatya tanításán keresztül konkrét politikai javaslattal fordulnak a klímakonferencián részt vevő tagok felé, és próbálnak hatással lenni döntéseikre.

– Vannak-e nyilvánvaló gyümölcsei a Laudato si’-ben megfogalmazott felhívásnak?

– Sok vezetőben idéztek elő pozitív változást a pápa szavai és enciklikája. Emellett katolikusok, keresztények és más vallások hívői imádkoznak, és konkrét cselekvésre buzdítanak. Buddhisták, hinduk, zsidók és muzulmánok az éghajlatra vonatkozó nyilatkozatot adtak ki. A különböző hitű és felekezetű emberek közösen harcolnak a föld jövőjéért. A Laudato si’ kezdetű enciklika minden jóakaratú emberhez szól. Az elmúlt hetekben több ezren – hívők és nem hívők egyaránt – nyilvánították ki a közös otthon megóvása iránti vágyukat és reményüket.

– Mit tehetünk a tárgyalások sikere érdekében?

– Az enciklika két imádsággal zárul. Az egyik a keresztény, a másik a nem keresztény istenhívők ajkán szólal meg. Ezek az imák vagy bármely más, a konferencia eredményességéért mondott fohász eljutnak az Atyához. Imádkozzunk a teremtett világért, az emberiségért, imádkozzunk a bölcs és bátor döntésekért, bolygónk jövőjéért. Kérjük az Atyát különösen a szegényekért, a kirekesztettekért és a még meg nem születettekért. Kérjük, engedje, hogy megőrizzük ezt a földet, csodálatos, közös otthonunkat.

– Hogyan befolyásolhatja az irgalmasság szentéve a teremtett világ jövőjét?

– A Szentatya december 8-án ünnepélyesen megnyitotta a Szent Péter-bazilika szent kapuját, és ezzel beléphettünk az irgalmasság évébe. A szentév lehetőséget nyújt számunkra arra is, hogy óvjuk a teremtett világot, és gondját viseljük, valamint arra is, hogy irgalommal forduljunk a szegények felé. Annak érdekében, hogy mind a természet, mind az emberiség megszabaduljon a fenyegető pusztulástól. Ebben a szentévben az imádság és a kiengesztelődés segíthet bennünket, hogy Isten irgalma kiáradjon közös otthonunkra és mindazokra, akik betöltik azt.