Irgalmasság Éve 9.

Izajás próféta kétszáz évvel Jeruzsálem pusztulása előtt élt és működött Júdeában, a fővárosban Jeruzsálemben. Fiatal emberként látta a következő látomást Azarja (Uzija) király halálának évében (736) „ Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt: Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát. Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele ajkamat és így szólt: Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd. Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Így válaszoltam: Itt vagyok, engem küldj el! Erre így szólt: Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg. Erre megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag” (Iz 6,1-13) A részletekből kiviláglott, hogy az emberek a megváltás után is gyarlók mint voltak előtte, de a Megváltó érdemei hosszú időre megadták Európának Szent Istvántól napjainkig a lehetőséget a kegyelmek biztosítására. A terebint most nagyon csupasz törzsű az egykori keresztény Európához viszonyítva, ám újra van remény.Szentséges Atyánk, Ferenc pápa jól ítélte meg a katolikusok küldetését, amikor húsvét második vasárnapján bejelentette az Irgalmasság Szent évét. S nekünk meg kell éreznünk, hogy itt és most nem a bevándorlás anyagi kérdései az igazán kemény gond, hanem az, hogy megértjük-e a küldetésünket, amit a Magyarok Nagyasszonya jelentett be Géza fejedelmünk éjszakai látomásában: „Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges Pátrónája leszek”(Schwandtner: Scriptores rerum Hung. Ind.VIII.; Kovács Bánk: Magyarok Nagyasszonya 2.kiad.14.old.)