Advent 2 hete péntek

Advent 2 hete péntek
Iz 48,17-19 Mt 11,16-19

„Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek és kiáltanak a többieknek"Jézus a mai evangéliumban folytatja tegnapi gondolatsorát Keresztelő Szent Jánosról és a saját küldetéséről. Mindketten Isten küldöttei voltak: Jézus az Istenember, a Megváltó, az Újszövetség alapítója, János pedig az Ószövetség befejezője, sőt annak legkiválóbb egyénisége. Az Úr fogadtatásukról mond egy nagyon érdekes hasonlatot. Kortársait, hallgatóit jellemzi benne. „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek": A gyerekek életpályájuk kezdetén állnak még. Iskolába nem járhatnak, mert akkor csak Jeruzsálemben volt iskolai oktatás. Jézus is ott találkozott tizenkét évesen művelt tanítókkal és művelődő tanítványokkal. Ezek a gyerekek, akik a vidéki piacon ülnek, komoly munkára még nem fogható emberkék. Idejük nagy részét a piactéren töltötték. Először is a jókedv tört fel a kezdeményező csoportból. Közkedvelt játék volt a tánc. Látták, hogy győztes csaták után a hazafelé vonuló harcosokat a lányok és fiatalasszonyok körtánccal, dobokkal, csengettyűkkel köszöntötték. Vagy a lakodalmas táncokat utánozták, mint a legmélyebb emberi öröm, a családalapítás egy hetes ünneplésén volt szokás. Mivel a tánchoz valami hangszer is illett, az egyik csoport furulyázott, a másik a táncokat ropta. A vidám lánykák és fiúk rendszerint igen nagy örömmel játszottak. Máskor. Mert Jézus példabeszéde szerint ezúttal hiába zengett a furulyaszó, a másik csapat lába unottan lógott a kőpadokról. Erre a kezdeményezők a halálesetek alkalmával összegyűlt, jól megfizetett jajongókat kezdték utánozni, mire a többieknek a gyászoló család nevében hangosan sírni, zokogni illett volna. De ezúttal nem ment a gyászolás sem. Jézus alkalmazta a példabeszédét. A gyászolók Keresztelő Szent János kemény böjtölését, önsanyargatását, mások bűneit sirató életét jelenítették meg. Nem volt vonzó a tömegek számára. Jézus az apró emberi örömökben, pl. lakomákon is részt vett. Így összegezte mondandóját: „Mert eljött János: Nem evett és nem ivott, és azt mondták: ördöge van! Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!" (18-19) Mintha a megöregedett Sámuel panaszát hallanánk Isten előtt: Uram! Sem én, nem kellek a zsidóknak sem a fiaim. Királyt akarnak. Isten válasza: Nem ti nem kelletek nekik, hanem én, nem kellek. Nem baj, adj nekik királyt, az majd keményen kifosztja őket mindenükből.(1Sám 8) Jézus ezután levonta a végső következtetést: „De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által" (Mt 11,19c) Ez a jézusi vigasz minden felelős kereszténynek szól: Édesanyák, édesapák, tanítók ti, vezetők, mind, akik, becsületesek vagytok, ne ijedjetek meg az átmeneti elutasítástól! Tegyétek Isten akaratát a gyerekeitek nevelésében bölcsen, akkor majd eljön a ti győzelmetek napja.