4. nap. Az Úrral járni – a
föld gyermekeiként
3Móz 25:8-17 A föld az Úré, nem személyes vagyon
Zsolt 65:5b-13 Isten gyümölcsöző kegyelmének kitöltetése a földre
Róm 8:18-25 A teremtett világ szabadulás után sóvárog
Jn 9:1-11 Jézus nyállal és sárral gyógyít
Jézus nyállal és sárral gyógyít
Isten a világot boldogságra teremtette.A mérhetetlen nagy csillagvilág azt sugallta az első emberpárnak,hogy aki a rendelkezésre nem álló alkalmas anyag nélkül mérhetetlen anyagi létet tudott a semmi helyére teremteni és azt óriási hőfokra hevítette mozgásba hozni, majd pályára állítani,az a valaki, végtelenül okos, végtelenül hatalmas.Isten a neve. Amikor megtudták,hogya Teremtő ebből a gyönyörű és mérhetetlenül lenyűgöző rendszerbe parancsolt csillagvilágból az egyik bolygót az embereknek ajándékozza,nagyon boldogok lettek.Ez nem volt álom: Az Úr mondta Mózesnek a teremtéstörténet bemutatásakor:„Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok. Úgy is történt”(Ter 1,27-30)Íme, az emberiség boldog indulása. De jött a sátán és sok mindent elrontott. Éva már istennői álmokat dédelgetett a nagy kísértés után, hogy férjével együtt ő lehet az erkölcsi norma megállapítója, ha eszik a tiltott fa gyümölcséből. Fia, Káin, nem tudta elviselni, hogy öccsét jobban szeretik, mint őt: agyonverte.(4,1-16) „Megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket”(6,6-7) Ismét újabb gonoszság miatt kellett Istennek az ember ellen fordulnia:„Amikor keletről elindultak, Síneár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki. A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön (11,2-4), amint azt Isten akarta.(1,28) Jézusnak földi küldetése emberi természetével ősmintája kellett legyen a teremtés minden fajtájának. Lelke az angyalok természetének és az emberi lelkeknek lett minta oka; emberi teste pedig az anyagvilágé.(Kol 1,14-20) A megtestesülés végső célja a Jelenések könyvében olvasható:„Letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak. Akkor a trónon ülő megszólalt: Íme, újjá teremtek mindent”(Jel 21,4-5) Ennek volt egy nagyon fontos földi előzménye:„Egyszer (Jézus) útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez, vagy a szülei, hogy vakon született? Sem ez nem vétkezett, - felelte Jézus,- sem a szülei, hanem az Isten teteinek kell rajta megnyilvánulniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak. Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd megmondta neki: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ez annyit jelent, mint küldött. Az elment,megmosakodott, s amikor visszatért, már látott”(Jn 9,1-7) Nagy kár, hogy a keresztények ma sem tudják ezt a küldetést üdvösen kihasználni.
3Móz 25:8-17 A föld az Úré, nem személyes vagyon
Zsolt 65:5b-13 Isten gyümölcsöző kegyelmének kitöltetése a földre
Róm 8:18-25 A teremtett világ szabadulás után sóvárog
Jn 9:1-11 Jézus nyállal és sárral gyógyít
Jézus nyállal és sárral gyógyít
Isten a világot boldogságra teremtette.A mérhetetlen nagy csillagvilág azt sugallta az első emberpárnak,hogy aki a rendelkezésre nem álló alkalmas anyag nélkül mérhetetlen anyagi létet tudott a semmi helyére teremteni és azt óriási hőfokra hevítette mozgásba hozni, majd pályára állítani,az a valaki, végtelenül okos, végtelenül hatalmas.Isten a neve. Amikor megtudták,hogya Teremtő ebből a gyönyörű és mérhetetlenül lenyűgöző rendszerbe parancsolt csillagvilágból az egyik bolygót az embereknek ajándékozza,nagyon boldogok lettek.Ez nem volt álom: Az Úr mondta Mózesnek a teremtéstörténet bemutatásakor:„Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok. Úgy is történt”(Ter 1,27-30)Íme, az emberiség boldog indulása. De jött a sátán és sok mindent elrontott. Éva már istennői álmokat dédelgetett a nagy kísértés után, hogy férjével együtt ő lehet az erkölcsi norma megállapítója, ha eszik a tiltott fa gyümölcséből. Fia, Káin, nem tudta elviselni, hogy öccsét jobban szeretik, mint őt: agyonverte.(4,1-16) „Megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket”(6,6-7) Ismét újabb gonoszság miatt kellett Istennek az ember ellen fordulnia:„Amikor keletről elindultak, Síneár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki. A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön (11,2-4), amint azt Isten akarta.(1,28) Jézusnak földi küldetése emberi természetével ősmintája kellett legyen a teremtés minden fajtájának. Lelke az angyalok természetének és az emberi lelkeknek lett minta oka; emberi teste pedig az anyagvilágé.(Kol 1,14-20) A megtestesülés végső célja a Jelenések könyvében olvasható:„Letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak. Akkor a trónon ülő megszólalt: Íme, újjá teremtek mindent”(Jel 21,4-5) Ennek volt egy nagyon fontos földi előzménye:„Egyszer (Jézus) útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez, vagy a szülei, hogy vakon született? Sem ez nem vétkezett, - felelte Jézus,- sem a szülei, hanem az Isten teteinek kell rajta megnyilvánulniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak. Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd megmondta neki: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ez annyit jelent, mint küldött. Az elment,megmosakodott, s amikor visszatért, már látott”(Jn 9,1-7) Nagy kár, hogy a keresztények ma sem tudják ezt a küldetést üdvösen kihasználni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése