3. nap. Az Úrral járni – a
szabadság felé
2Móz 1,15-22 A héber bábák az Úr törvényének engedelmeskedtek, nem az egyiptomi fáraónak
Zsolt 17,1-6 A bizakodó imádság Isten szemében
2Kor 3,17-18 Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága Krisztusban
Jn 4,4-26 A Jézussal való beszélgetés a szamáriai asszonyt valódi szabadságra vezeti
3. nap: Az Úrral járni – a szabadság felé
A héber bábák az Úrnak engedelmeskedtek, nem a fáraónak (Kiv 1,15-22)
„Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben. A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat. Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket. Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? Ezt felelték a fáraónak: A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek. Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának:Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessétek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben”(Kiv 1,15-22) „Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban a tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket”(Jn 8,31-32) Azt nevezzük igaznak, ami megfelel a fogalmának. Az emberről a Teremtő Isten adta meg a megfelelő fogalmakat: Az embert Isten alkotta azzal a céllal, hogy Isten képmása legyen (Ter 1,26) Istennek nincs teste, tehát arca sincs. A héber szöveg mai nyelvekre fordítva nem ember-arcmását jelenti. A szöveg folytatása nyíltan kimondja: az embert a földi dolgok urává tette, amint Isten Ura a világnak. Ebbe a felsorolásba nincs benne a másik ember. Az életük szolgálata felett ember nem lehet embernek teljhatalmú ura. Az igazság és a jóság konkrét feladatokat ad az embernek: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”(2,18) „Az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (ísa), mivel a férfiból (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (egy szervezet, egy család) lesz. (22-24) Az emberi házaspárnak parancsolja Isten: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (1,28) Az ember nem akart engedelmeskedni Istennek. Éva evett az élet fája gyümölcséből, hogy a jónak és a rossznak eldöntője lehessen, ami pedig kizárólag isteni jog. Majd Ádámot is rábeszélte ugyanerre a bűnre. Ezzel mindketten elvesztették Isten természetfeletti legnagyobb ajándékát, a megszentelő kegyelmet nemcsak a maguk, hanem az összes születő ember kárára. Ennek a szellemiségnek következménye, hogy első fiúk, Káin agyonverte öccsét, a kedves természetű Ábelt. Ne tudta eltűrni, hogy szülei és Isten is többre becsüli a rendes és szeretetre méltó másikat. Jöttek az Isten elleni kemény lázadások. A Biblia szerint az Isten elleni nagy lázadás: „Az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön, az első volt és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében. Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem, Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében” (Ter 6,5-7; 6,8) Százhúsz éves várakozás sem hozott bűnbánatot, ezért az Úr hajót építtetett Noéval és fiaival, benne megmenekült a józan hit és jóság a Tigris és Eufrátesz folyók síkságától az Ararát hegyig. A föld nagyobb része akkor megmenekült a pusztulástól. (Ter 6-8) a másik nagy lázadás: Nem töltjük be a földet, mondták a következő nagy lázadók. Találtak egy termékeny vidéket, azon akartak egy nagy birodalmat létesíteni. Akkorát, hogy a központi épület teteje az égig érjen. Isten csak annyit tett, hogy megzavarta az egységes nyelvet, és a büszke lázadás véget ért. A mi időnkben a hét milliárd ember egyszerűen letagadja Isten létét, felforgat mindent, ami jó. Isten még türelmes. Jézus üzen: Legyetek tanítványaim! Térjetek vissza az egyetlen Isten egy igazságához, különben Ő újra keményen büntetni fog. A „csak hamar”(Jel 22,6) gyorsan elfogyhat.
2Móz 1,15-22 A héber bábák az Úr törvényének engedelmeskedtek, nem az egyiptomi fáraónak
Zsolt 17,1-6 A bizakodó imádság Isten szemében
2Kor 3,17-18 Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága Krisztusban
Jn 4,4-26 A Jézussal való beszélgetés a szamáriai asszonyt valódi szabadságra vezeti
3. nap: Az Úrral járni – a szabadság felé
A héber bábák az Úrnak engedelmeskedtek, nem a fáraónak (Kiv 1,15-22)
„Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben. A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat. Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket. Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? Ezt felelték a fáraónak: A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek. Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának:Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessétek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben”(Kiv 1,15-22) „Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban a tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket”(Jn 8,31-32) Azt nevezzük igaznak, ami megfelel a fogalmának. Az emberről a Teremtő Isten adta meg a megfelelő fogalmakat: Az embert Isten alkotta azzal a céllal, hogy Isten képmása legyen (Ter 1,26) Istennek nincs teste, tehát arca sincs. A héber szöveg mai nyelvekre fordítva nem ember-arcmását jelenti. A szöveg folytatása nyíltan kimondja: az embert a földi dolgok urává tette, amint Isten Ura a világnak. Ebbe a felsorolásba nincs benne a másik ember. Az életük szolgálata felett ember nem lehet embernek teljhatalmú ura. Az igazság és a jóság konkrét feladatokat ad az embernek: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”(2,18) „Az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (ísa), mivel a férfiból (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (egy szervezet, egy család) lesz. (22-24) Az emberi házaspárnak parancsolja Isten: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”. (1,28) Az ember nem akart engedelmeskedni Istennek. Éva evett az élet fája gyümölcséből, hogy a jónak és a rossznak eldöntője lehessen, ami pedig kizárólag isteni jog. Majd Ádámot is rábeszélte ugyanerre a bűnre. Ezzel mindketten elvesztették Isten természetfeletti legnagyobb ajándékát, a megszentelő kegyelmet nemcsak a maguk, hanem az összes születő ember kárára. Ennek a szellemiségnek következménye, hogy első fiúk, Káin agyonverte öccsét, a kedves természetű Ábelt. Ne tudta eltűrni, hogy szülei és Isten is többre becsüli a rendes és szeretetre méltó másikat. Jöttek az Isten elleni kemény lázadások. A Biblia szerint az Isten elleni nagy lázadás: „Az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön, az első volt és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében. Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem, Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében” (Ter 6,5-7; 6,8) Százhúsz éves várakozás sem hozott bűnbánatot, ezért az Úr hajót építtetett Noéval és fiaival, benne megmenekült a józan hit és jóság a Tigris és Eufrátesz folyók síkságától az Ararát hegyig. A föld nagyobb része akkor megmenekült a pusztulástól. (Ter 6-8) a másik nagy lázadás: Nem töltjük be a földet, mondták a következő nagy lázadók. Találtak egy termékeny vidéket, azon akartak egy nagy birodalmat létesíteni. Akkorát, hogy a központi épület teteje az égig érjen. Isten csak annyit tett, hogy megzavarta az egységes nyelvet, és a büszke lázadás véget ért. A mi időnkben a hét milliárd ember egyszerűen letagadja Isten létét, felforgat mindent, ami jó. Isten még türelmes. Jézus üzen: Legyetek tanítványaim! Térjetek vissza az egyetlen Isten egy igazságához, különben Ő újra keményen büntetni fog. A „csak hamar”(Jel 22,6) gyorsan elfogyhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése