Pálforduló
ApCsel 9,1-22 vagy: 22,3-16; Mk 16,15-18
A Pálforduló tanulságai.
A Pálfordulás lényege az evangéliumi szakasz első és utolsó sora közötti különbség, amelyeket természetes ésszel megérteni nagyon nehéz, talán nem is lehetséges. Íme: „Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat, a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül.”(1-2)„Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról.”(22)Mi történt Saullal? Buzgó zsidó szülők eleven eszű kisfiukat Jeruzsálembe vitték Tarzusból (Kisázsia), hogy ott rabbit neveljenek belőle. Mesterei az Ószövetség ismeretét úgy adták át neki, hogy ez a cél, a csúcs. Ezt a mózesi világot a Messiás teljesíti be. A Názáreti Jézus nem volt Messiás, mert Istenné tette magát. Halálra kellett ítélni. Meghalt. Voltak követői Jézusnak, akik azt tanúsították, hogy feltámadt és él a mennyországban. Ilyen volt a korabeli István diakónus is. Halálra ítélték, megkövezték. Ezt követte Saul ámokfutása a keresztényüldözésben. A fővárosból még Szíria fővárosába is elment ilyen céllal. Minden keresztény rettegett tőle. Damaszkuszban vakon jelenik meg. Megkeresztelkedik, és tanúskodik Jézus mellett: én is láttam, él! Ettől kezdve ő is üldözött lesz. Vállalja, bírja a vitákat és a bántalmazásokat is. Isten kegyelme, amely kiválasztását adta, felvértezte, tudását kiegészítette, és a két szövetség komoly ismeretében az Egyház tanítását csodálatosan megalapozta. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az Ő kegyelme nem volt bennem hiábavaló.”(1Kor 15,10)
ApCsel 9,1-22 vagy: 22,3-16; Mk 16,15-18
A Pálforduló tanulságai.
A Pálfordulás lényege az evangéliumi szakasz első és utolsó sora közötti különbség, amelyeket természetes ésszel megérteni nagyon nehéz, talán nem is lehetséges. Íme: „Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat, a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül.”(1-2)„Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról.”(22)Mi történt Saullal? Buzgó zsidó szülők eleven eszű kisfiukat Jeruzsálembe vitték Tarzusból (Kisázsia), hogy ott rabbit neveljenek belőle. Mesterei az Ószövetség ismeretét úgy adták át neki, hogy ez a cél, a csúcs. Ezt a mózesi világot a Messiás teljesíti be. A Názáreti Jézus nem volt Messiás, mert Istenné tette magát. Halálra kellett ítélni. Meghalt. Voltak követői Jézusnak, akik azt tanúsították, hogy feltámadt és él a mennyországban. Ilyen volt a korabeli István diakónus is. Halálra ítélték, megkövezték. Ezt követte Saul ámokfutása a keresztényüldözésben. A fővárosból még Szíria fővárosába is elment ilyen céllal. Minden keresztény rettegett tőle. Damaszkuszban vakon jelenik meg. Megkeresztelkedik, és tanúskodik Jézus mellett: én is láttam, él! Ettől kezdve ő is üldözött lesz. Vállalja, bírja a vitákat és a bántalmazásokat is. Isten kegyelme, amely kiválasztását adta, felvértezte, tudását kiegészítette, és a két szövetség komoly ismeretében az Egyház tanítását csodálatosan megalapozta. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az Ő kegyelme nem volt bennem hiábavaló.”(1Kor 15,10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése