Advent 3. hetének szombatja
A közelgő Vőlegény.
Az Egyház szívesen alkalmazza a vőlegény alakját Krisztusra, a menyasszonyét saját magára. Az egyik legujjongóbb öröm a világon a jegyeseké. Tiszta szent szerelem, testet-lelket átjáró boldogság. Isten adta, a beteljesült örök boldogság előízét az embereknek. Jézus maga is felhasználja e képet. Hasonlít a mennyek országa. A vőlegény jön, a menyasszony vár. Ez a normális. Szökell hegyen-völgyön: siet, mert örömöt visz, boldogítani akar, mert nagyon várják. Nem akadály a hegy-völgy. Nem szál virágot visz, hanem az egész tavaszt, minden virágzó fát, az első tavaszi gyümölcsöt, mindent, ami szép és jó.A menyasszony várja: hívja, édesgeti, egész valóját neki szánta, őt akarja boldogítani. S aki el nem fecsérelte leánysága báját, aki gyűjtötte a testi-lelki kincseket, annak van mit adnia. Karácsony előtt idézi e képet az Egyház. Krisztust várja, aki vőlegényként siet. Év tízezredek óta él az üzenete: jövök. Be kellett telnie az időnek, elrendeződnie minden tervnek, s amikor minden kész, jöhet a beteljesülés, a menyegző. „Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő, beteljesült már az idő.” Ő pedig jön, hegyen-völgyön, égen-földön át. Szeret, örömöt hoz. Angyalkórus jelenti be. Az Egyház, a menyasszony is felkészült: várt, vár, imádkozik, bűntől tisztul, jót tesz, erényekkel díszíti magát. Karácsony ennek a csodálatos találkozásnak az ünnepe. A legbensőségesebb, leglátogatottabb ünnep, mint a házasság dolgában is, talán a beteljesülésnél is boldogabb, maga a szerelem ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése