Güssingi zarándoklat 1.

Güssingi zarándoklat 

 
Zarándokolunk. Időnként hív minket az Isten, hogy egy kicsit legyünk vele, kiszakadva a mindennapok gyötrelmeiből a megszokott munkából. Változzék az életünk. Bevezetőül néhány gondolat, hasonlóan az operák világához, ahol a nyitányban az egész opera minden zenei gondolata felcsillan. Az első gondolatnyitó: Ábrahám. Neki Isten szólt annak idején, hogy hagyja el szülőföldjét és rokonait, akikkel együtt jó volt biztonságban élni, menjen el arra a földre, amelyet majd Isten mutat neki. Ha ezt megteszi, Isten ad majd neki fiút, akit hatvan éves koráig hiába várt, az Úr a történelem folyamán ezt a fiút nagy néppé teszi, annyi lesz az utódja, mint égen a csillag, mint tengerparton a föveny, és belőle származik az egész emberi nemet Istenhez vezető Megváltó. Ábrahám búcsúzott és elindult az ismeretlenbe. Próbálták jobb belátásra bírni, de győzött a hite. Az új környezetében mindent megkapott, meggazdagodott, tekintélyes keleti főúr lett, de nem született meg a várva-várt fia. Még negyven évig kellett várnia. Felesége, Sára ajánlatára próbált segíteni Istennek, de ezzel csak bajt okozott. Isten tervei a megjelölt úton valósultak meg. A második nagy előkép: Mózes. Életét, mint minden emberé, az övét is Isten irányította, de az övét kiemelten vezette és mindenki okulására írásban megörökítette. Édesanyja szorongatott helyzetben sem hajlandó vízbe fullasztani kisfiát. Gyékénykosárba teszi, tíz éves lányára bízza, kikémleli a fáraó lányának fürdési szokásait, és így biztosítja a csecsemő sorsát. Mózes így felkészülhet jövendő nagy feladatára, mint a fáraó lányának a fia. Negyven éves koráig minden tudományban jártas lesz. Amikor egy zsidót védelmezve halálba visz ütésével egy egyiptomi munkafelügyelőt menekülnie kell az országból. Újabb negyven év a pusztában, amely azzal zárul, hogy találkozik az Úrral: megkapja küldetését: vezesse ki népét Egyiptomból. A pusztában, mint népe vezére készíti fel a zsidóságot a szabadságra, honfoglalásra, a választott nép jogaira és kötelességeire. Azt is el kell mondania, hogy ha nem lesznek hűek Istenhez, akkor súlyos büntetések várnak rájuk. Ez újabb vándorlást jelent majd, a száműzetés és fogság útját Asszíriába és Babilonba. Harmadszor magára a mi Urunk, Jézus Krisztusra gondolunk. Ő végtelen messziről, a másvilágról jön el a teremtett világba: megtestesül, emberré lesz. Harminc éves rejtett élet után elkezdi vándortanító életét. Követik őt a tanítványok, rajong érte rengeteg ember, mégis el kell mondania: „a rókáknak barlangjaik vannak, az égi madaraknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs, hová lehajtsa fejét.” Az utolsó huszonnégy óra rövidtávú, de igen sok szenvedéssel terhelt vándorút. Ennek végén lelke az alvilágba megy, majd vissza a világba, és feltámadása után egész nap járja tanítványai búvóhelyeit, hogy a hitüket visszanyerjék. Most is keres. Engem is.