Güssing-i zarándoklat 3.

Güssing-i zarándoklat

 
A Szentháromság. 

Hatalmasat zarándokolunk időben és térben. Nincs szükségünk űrhajóra, sem időgépre. Értelmünk és fantáziánk mindent pótol. Oda szállunk lélekben, ahol az Éj Királynője mondja:„Sötét és semmi voltak, én valék kietlen, csendes, lény nem lakta éj”. Persze a költő csupán ennek a látható világnak a hiányáról beszél, a fizikai lét és a teremtett szellemek létének hiányáról. Arról, amit most a szép napvilágnál lát a szemünk, hall a fülünk, amit elénk tár az, útikönyv, magazin, vagy amit távoli bolygókról távcsöveken, űrszondákon át látni lehet, aminek a tejútrendszerek vizsgálata nyomára vezet, s amit a tudományos és fantasztikus irodalom megsejtet, és úgy nevezünk: világmindenség. Az apró embernek eláll a lélegzete, ha a világ szépségéről és nagyságáról gondolkodik. Hány csillag van a mi tejútrendszerünkben? – kérdezzük a csillagászokat. Körülbelül egy milliárd, hangzik a válasz. És hány tejútrendszer van a világűrben? Körülbelül egy milliárd. A tiszta égbolt alatt állunk nyári éjszakán, és nézzük a különböző fényű és nagyságú csillagokat. Gyönyörű látvány. Vajon mire jó? Jó az, ami a céljának megfelel. A világmindenség célja, hogy megmutassa, milyen végtelenül nagy és szép az Isten, aki teremtette. Mert amikor „Sötét és semmi voltak”, a mostani világ nem létezett, az Isten volt, öröktől fogva létezett. Mindig megvolt a végtelen tökéletes lét, teremtetlen szellemi való. Mindentudó értelem és mindenható akarat. Ezt nevezzük isteni természetnek. Az isteni természetet a kinyilatkoztatásból megismert Atya öröktől fogva birtokolta saját jogon, teljesen. „Az Atya Istent, a Szentháromság első Személyét az összes hitvallás Atyának nevezi, tehát létforrásnak. Ez hittétel.” (Takács József, Magyar dogmatika, Szentháromság, 24) a szeretett tanítvány Jézustól tanulta meg, hogy „Szeretet az Isten.” (1Jn 4, 16) Ez a lényegéhez tartozik, De hogyan lehet szeretet egy valakiben? Szeretet csak kettő vagy több között létezhet. A végtelenül tökéletes Lényben ezért nem egy személy van, hanem három. Ez nekünk, embereknek igen nagy titok, teljesen soha meg nem érthető, még akkor sem fogjuk kimerítően érteni, amikor majd látjuk Istent, a személyeket és a természetét is, tapasztaljuk a második. És harmadik Személy eredését, származását. Nézzük először a Fiú származását, ami szellemi születés. „a Fiúnak az Atyától való származását megvilágosítja az értelmi tevékenységből vett hasonlat, - azaz feltételezve azokat, amit a lélektan a megismerő tevékenységéről tanít, - azt állítjuk, hogy megismerő tevékenységünkben valamiképp megsejtődik a Fiúnak az Atyától való eredete (származása). Egyéni tapasztalatainkból tudjuk, hogy megismerő tevékenységünkben a megismert dologról képet alkotunk magunknak, amely kép szerint a megismert dolog bennünk létezik. Ezt a képet nevezzük fantáziának, ha érzéki megismerésről van szó. „Igének” vagy fogalomnak, ha értelmi megismerésről van szó. Ez az ige különbözik a szájjal kimondott szótól. Sok dologról ugyanis van fogalmunk (értjük), de kimondani nem tudjuk. Az értelmi kép nagyon sok dologban különbözik bennünk attól, amit ábrázol, és minél tökéletesebb a megismerés, annál inkább kimeríti a tárgy megismerhetőségét, annál inkább felfogja a tárgyat, a kép is annál tökéletesebben ábrázolja. Ha önmagunkat ismerjük meg, akkor is ilyen fogalmakat alkotunk magunknak, amelyekkel önmagunkat ábrázoljuk önmagunknak. Ezeket feltételezve azt mondjuk: az Atyának értelmi tevékenysége, amellyel önmagát megismeri, azaz az isteni lényeget (mint igazat) megismeri és felfogja, akkora erejű, akkora tökéletességű, hogy nem pusztán egy szellemi kép, (ige) keletkezik, hanem egy valóságos „IGE”, áll. Személy, isteni Személy az istenségben. Az Atya önmagát megértve és önmagát „megfogalmazva” eredetet ad a Fiúnak, aki az ő Igéje. Az Atyaszülető Fiának odaajándékozza az isteni természetet, mert természet nélkül személy nem létezhet, az isteni természet pedig nem darabolható, nem is szaporítható. A Fiú ettől a végtelen nagy ajándéktól végtelenül boldog, de tudja, hogy az Atya sem élhet az isteni természet nélkül, ezért azonnal vissza is ajándékozza neki. Ez az egész, fenntartásnélküli ajándékozás a szeretet, és ez adja az isteni Személyeknek a tökéletes boldogságot. Ezután már ketten ajándékozzák az immár közös kincset az isteni akarat síkján származó harmadik Személynek, a Szentléleknek. Ő pedig visszaadja az első két Személynek. Ezt a benső szeretet-életet tette Isten az ember teremtésekor az ember elé példaképül.