Éljük meg az Evangéliumot! 2.

Éljük meg az Evangéliumot! 

 
Célszerűnek láttam így fogalmazni világi rendi testvéreimnek és magamnak is: Éljük meg az evangéliumot! Francesco a XIII. század elején követői számára mindezt röviden így foglalta össze: „a kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát.” Váltsuk életre ezt a ferences eszmét! Ez mindegyikünk főfeladata, minden más csak részletkérdés. Az első rendhez tartozók zárdában élnek, de emberközelben. Dolguk, hogy mutassák be a társadalomnak az Atya és a Fiú szeretetét tetteikkel, szavaikkal. A második rendiek szigorú klauzúrában imádságos és dolgos életükkel tegyék ugyanezt. Mindkettő lényege: Istenre hagyatkozó bizalom vezeti őket, nem a pénz az életvitelük alapja. Az Egyház szociális gondolkodásának alapja az ember, nem a pénz, fogalmazta a koppenhágai 1995-ös közgazdász világkongresszus. Ha meg akarjuk óvni a világot egész kontinenseket érintő gazdasági csődtől, akkor a pénzalapú gazdasági rendszereket sürgősen át kell alakítani a római katolikus egyház szociális alapjaira.A harmadik rend, most FVR teljesen a civilek között lakik. Ott él, ahol közvetlenül hatni lehet az emberekre, hiszen kereteik semmiben sem különböznek a civilekétől. A lényeg: mi is pénzen vásárolunk, de nem ez az életünk alapja, hanem az Atya végtelen szeretete. Ő működtet közre mindent a mi javunkra. Ha mi ezt komolyan így gondoljuk, Isten látja, és rendezi sorsunkat. A többieknek pedig meg kell vallani, ha titkunkat kérdezik: „Van nekünk Atyánk a mennyben…”A tanúságtétel egyik módja: sokan olvassák a Szentírást. Tanulnak belőle bölcsességet, történelmet, hitet, esetleg komolyan veszik, hogy Isten áll minden történés mögött. De kevesen veszik észre, hogy az egész Biblia kifejezetten vagy bennfoglalóan, de az Atyáról szól. Mutassuk meg nekik. Erre próbáltam rávezetni testvéreimet a „Szeret engem az Atya” c. könyvemmel. Az imádság is fontos eszköz. Módot nyújt arra, hogy az Atya mellé üljek, vagy inkább az ölébe kuporodjam, átöleljem, nyakába csimpaszkodjam. Mert, hogy Ő ezt várja tőlem. Ezt sugallja a jézusi megszólítás: Abba. Ez ugyanis nem atyát jelent, hanem apácskát, apukát, tehát azt sugallja, hogy a kisgyerek kedveskedő közvetlenségével szólítsuk a végtelen nagy Istent. Sajnos, mi magyarok ezt nem merjük soha kimondani. Mások sem. Pedig katolikusok vagyunk, azaz elfogadunk mindent, amit Isten kinyilatkoztatott Ha pedig ott csüngök Atyám nyakában, akkor mondjam el nekik, hogy nagyon szeretem. Ezt várja tőlem. Más mindent tud, jobban, mint én. De ahhoz ragaszkodik, hogy Ő mondhassa el nekem, mi a tennivalóm, hogy hozzá hasonlóvá legyek. Minden alkalommal rámutat, hogy az Ő szeretet-stílusát tanuljam meg, és a szerint éljek Mit jelent ez a gyakorlatban? Házastársak: Isten akarja, hogy egy férfi és egy nő kössön szétszakíthatatlan szövetséget, vagyis egyik a másiknak szentelje oda teste és lelke minden képességét, hogy a másikat boldogítsa önmagáról megfeledkezve. Ez a szeretet egész világot átölelő nagyparancsának a testhez álló konkrét része. Ez nemcsak az udvarlás idejére ösztönöz virágcsokros gesztusokra, hanem mindhalálig, ahogy a papköltő fogalmaz: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet” (Sík S.) Vonatkozik a fáradt percekre is, az idegeskedés nehéz önfegyelmére is, még a bocsánatkérés azonnali követelményére is. Legyünk minden nap szeretetreméltóbbak, ez is követelmény. A házastársi szeretet – szerelem csodálatos gyümölcse lesz a gyermek, az új élet. Isten akarata ez is: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,28) Csak az Istentől elfordult, öntörvényű ember száll szembe a szeretet törvényével: nem szülök, mert a gyerek veszélyezteti a karrieremet, korlátozza a szabadságomat. Keresztény, katolikus, főleg világi rendi ezt nem fogadhatja el. Családunk, hazánk, Egyházunk szolgálata a gyermekvállalás. Az üdvösségünk útja is, hiszen Jézus így fogalmaz: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az engem fogad be”