Évközi 20. hét hétfő

Évközi 20. hét hétfő

Bír 2,11-19; Mt 19,16-32
„Valaki odament hozzá”

Erről a valakiről, akit közelebbről nem jellemez az evangélista, más forrásokból tudjuk, hogy egy megnyerő külsejű, jó modorú ifjú volt. Máté talán azért nem mond semmit az életkoráról, hogy általánosítva könnyebben nézzük ezt az egyéni látogatást, mintha az egész emberiség, vagy annak legalább a vallásos része lépne oda Jézushoz tanácsot kérni. A kérdés elhangzik: „Mester, milyen jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő azt válaszolta neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy valaki jó. Ha pedig be akarsz menni az örök életre, tartsd meg a parancsokat” (16-17) Az ifjú bizonyára tanult hittant, hiszen ifjúkora óta tartotta a Jézus által felsorolt parancsokat. Akkor vajon miért kérdez ilyen alapvető dolgokat? Valószínűleg hallotta, hogy a Názáreti Mester valamivel többet tanít, mint a rabbik. Az ifjú és vele az emberiség ezt a többletet kutatja, mert az üdvösség dolgában biztos akar lenni. Íme, a jó fogalmát hogy siet konkrétan meghatározni. Azt mondja: Miért mondasz engem jónak? Csak az Isten jó! Jézus várja a hitvallást, mert a szavai és a tettei alapján közel áll Istenhez. Netán azt is várná válaszul: Te magad is Isten vagy. Ennyire nem jutott az ifjú, mint ahogy az akkori emberek is csak annyit mertek megfogalmazni Jézusról, hogy egy lehet a régi próféták közül. (Mt 16,13-14) Jézus csak mint ismeretlen új rabbi válaszol a felvetett kérdésre: Tartsd meg a parancsokat, és újabb, konkrétabb parancsokat váró kérdezőjének fel is sorolja a legfontosabbakat. Erre megkönnyebbülten válaszol az ifjú: „Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?”(Mt 19,20) Az ifjú érzi, hogy ez a Názáreti Mester mégiscsak többet kíván, mint az ószövetségi Törvény. Jézus azért jött, hogy a teljes kinyilatkoztatást ismertesse, és visszaállítsa a Teremtő által meghatározott alapelveket. Tanítása tökéletes, egész szívvel Istenre figyelő embereket akar nevelni. Ezért mondja: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Aztán jöjj, kövess engem!” (21) Isten a teremtéskor nem határozta meg, hogy melyik személy, melyik család milyen mértékben részesüljön a föld javaiból, de örökérvényű törvényt adott, amelyet semmiféle emberi elképzelés, kontár rendelkezés érvényesen meg nem másíthat: aki többet örökölt, vagy többre vitte az Istentől kapott tehetségeivel, azt nem magának, hanem a melléje rendelt embereknek küldi az örök Atyja. Mi, akik hitünktől vezérelve sokszor állunk Jézus elé és megkérdezzük tőle helyesen teljesítjük-e parancsait, segítsünk másokat is így gondolkodni: akármit szereztem, azért adta Isten, hogy megosszam a mellém rendelt rászorulókkal.