Évközi 20. vasárnap

Évközi 20. vasárnap

Péld 9, 1-6; Ef 5, 15-20; Jn 6, 50-59
„Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk!” 

A bölcselet szerint jó az, ami a céljának megfelel. Az erkölcstanban azt tanuljuk, hogy erkölcsileg az a jó cselekedet, amely megfelel Isten parancsának. Ami tehát Isten akaratával ellenkezik, az erkölcsileg rossz, vagyis bűn. Arra kell tehát törekednie mindenkinek, aki jól akarja felhasználni idejét, és érdemeket akar gyűjteni az örök életre, hogy megismerje, mit akar Isten vele, mit akar tetetni velünk, és azt egész szívvel tegyük is meg következetesen. Erre vonatkozik a levélrészlet első, bevezető mondata: „Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne, mint esztelenek, hanem mint bölcsek”. (15-16) Alapvető meggyőződésünk kell, legyen, hogy Istenatyánk a maga dicsőségére, a közösség javára tervezte meg életünket. Isten dicsősége nem valami ember-királyi önzés, hanem azt jelenti, hogy minden ténylegesen világra jött ember a legcsodálatosabb isteni mintakép szerint alakuljon remek emberré. Ezt a mintát kell megismernünk Istennel való beszélgetéseinkben. Ezért az idő jó felhasználásában ez a szempont az első legyen. Sok ember sajnálja az imára szánt időt, pedig kell a kimondott csendes, elmélyült ima, de kellenek az olyan rövid, régi szakszóval: röpimák, amikor rákérdezünk egy-egy felmerülő feladatnál: Atyám, ezt nekem szántad? Ha igen, adj hozzá erőt, hogy jól végezzem el annak segítésére, akinek a boldogságát szolgálnom kell vele. A bölcs ember kérdez éspedig attól, akitől érdeklődni érdemes: Istentől. Bölcs ugyanis csak az lehet, aki ismeri a célt, és birtokolja a megfelelő eszközöket. Az emberek között mindig akadtak a szeszesitalt túlzottan fogyasztó egyének is. A zsoltáros szerint: „Füvet fakasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét” (Zsolt 104, 14-15) Nem rossz a bor, aki issza, vigyázzon a szabályos mértékre. „Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad” (Ef 5, 18) Tehát nem egy bűn származhat a részegségből, hanem erkölcs nélküli élet. A mámortól megrontott gondolkodás és akarás nem, vagy legalább nem mindig tud felelősen cselekedni. Ha a szívünk gyönyörű élményekre vágyik, ne külső segédeszközökre hagyatkozzunk:„Inkább teljetek el Lélekkel! Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrhoz!” (18b-19) Természetesen szabad dalokat is énekelni. A népdalok szövege általában a legnemesebb emberi érzéseket kelti szívünkben: édesanya, ara vagy jövendőbeli kedves iránti szeretetről szólnak. A haza, a nemzet, család, bajtársak, szép emlékek ébrednek lelkünkben, finomítják kapcsolatainkat, kifejezik hálánkat. Ösztönöznek a szépre és jóra. Nemcsak a szövegük, hanem a dallamuk is nevel, nemes gondolatokat és érzéseket fakaszt. Az ifjabb nemzedéket megtanítja bizonyos emberi életörömök szép, lélekemelő kifejezésére: a szép szerelem méltó kifejezésére. Azt mondják, manapság a fiatalok nem tudnak szépen udvarolni, vagyis okosan, finoman kifejezni vonzódásukat, párkereső elemi vágyódásukat. Pedig régen így vélekedtek: a szerelem Isten ujja, amely megmutatja, a rengeteg más-neműből kit szánt neked boldogító párnak Istened. Szabad tehát szépen szórakozni is.