Ki az igazságos? Az az igazságos, aki mindenkinek megadja, ami megjár
neki.
„Hagyd a vesztegetést, az (Isten) nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban. Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét, és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri. Nem utasítja el az árva könyörgését, se az özvegyet, aki tele van panasszal. Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta? Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhőkig hatol fel. A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, míg el nem éri célját. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot. És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk, amíg meg nem töri elnyomóik derekát. amíg vissza nem fizet a pogány népeknek. amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját, amíg tettéért meg nem fizet az embernek, amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában. Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporeső szárazság idején.(Sir35,11-24) Sirák fia nyugodtan folyamodhatott volna a zsidók ősapjához, Ábrahámhoz, fentebb idézett tanítása igazolásáért. Amikor Isten parancsára elhagyta Ur városát, magával vitte feleségét Sárát, bátyja árva fiát, Lótot, rabszolgáikat és minden ingóságukat. Isten nem adta oda neki azt az országnyi földet, amit megígért neki, mert az Úr igazságos történelmi léptékekben is. Megnevezte neki jövendőbeli nagy és saját birtokát: Kánaán, de hozzáfűzte: neked nincs nagy rokonságod, hogy az a tejjel-mézzel folyó ország a tied és az övék legyen, másrészt hét fajta népnek adta oda egykor, hogy az ő birtokuk legyen, mert Isten az egész világ Ura, és mindaz igaz, amit mond, amit ígér, de a már másnak adott hazát komoly ok nélkül nem veszi el, csak ha rászolgálnak. Ábrahám ujjongva járta be Kánaánt. Annyira jó lett volna neki azonnal, meg hát az Úr új, odaadó híve. Isten végül az akkor alkalmazott emberi esküvel erősítette meg ígéretét, de indoklását is megismételte: a beteljesülés csak akkor lehetséges, ha az a hét nép gonoszsága is beteljesedik. (Ter 12,4-19) Ábrahám igazságos volt szolgáival szemben is: rendesen fizette őket, szinte családtagként szerette, becsülte valamennyit. Lót pedig igazi családtag: a bátyja árva fia. Amikor azonban egy reggel durva veszekedésre ébredt, kiment sátra elé, és megtudta, hogy Lót is nagyon meggazdagodott, és az ő pásztorai akarják minden hajnalban a legjobb legelőket igénybe venni. Azonnal döntött: Öcsém, el kell válnunk, hogy a békénk megmaradjon.„ha te balra mégy, én jobbra. Ha te jobbra mégy, én balra”(13,9) Lót kiválasztotta a Jordán folyó vidékén épült gyönyörű, gazdag várost, Szodomát. Vitte magával a feleségét és két szép, lányát is. Ábrahám ellenkező irányba költözött, miután megegyeztek abban, hogy Lót pásztorai hol fognak legeltetni egymástól távol. Hamarosan értesült Ábrahám, hogy Szodoma és négy szomszéd városszövetségre léptek és négy király csatában leverte őket, elvette minden vagyonukat és fogságban tartotta az öt király haderejét. Ábrahám ekkor összeszedte háromszáztizennyolc erős juhászát, gyors ütemben megközelítette a fogolytábort őrző négy királyt. Éjszaka rájuk rohant juhászaival és legyőzte őket. A foglyokat teljes vagyonukkal együtt hazaküldte, a négy királytól viszont elkobozta vagyonukat. Ebből a zsákmányból tizedet adott egy közeli királynak, aki az igaz Istennek a főpapja volt, Melkizedek. Kenyeret és bort áldozott az ő és Ábrahám Istenének, az ég és föld Urának. Ennek késői rendjéhez csatlakozott Ábrahám leszármazottja, Isten Egyszülött Fia, Jézus Krisztus, akit Dávid király ezer körül Isten Fiaként Melkizedek rendje szerinti főpapnak szólít. (Zsolt 110)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése