„Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a napból árad minden fény az
évben? Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek
közt. Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok
sorába iktatta” (Sir 33,7-9)
A Szent Bölcs , Sirák fia mindenek előtt arra céloz, hogy a nap hajnalban keleten bukik fel a föld fölé. Hajnal van, mondják az emberek. Aztán felkúszik egyre magasabbra, minden percben erősebb a fénye és melege. Az emberek sietve mosakodnak, reggeliznek, és dolgozni kezdenek. Sőt a legősibb munkát végző férfiak előbb adnak ennivalót állataiknak, hogy jóllakottan bírják majd az egész napos kemény munkát, ahogyan a gazda parancsolja. A háziasszony sietve eteti a baromfiudvar nyüzsgő sokadalmát, aztán igyekszik vissza a házba, készíteni a reggelit a ház idős tagjainak és a nehezen ébredő gyereknépnek. Fürdés, mosdás a szokások és lehetőségek szerint. Amikor a reggeli az asztalra kerül, és csendesül a ház, amint mindenki indul a kötelességét teljesíteni. Munka, ebéd, kis pihenő és a délutáni heves napsugarak áradatában megy a mezei munka, későbbi fejlődés során a műhelyek és irodák falai között. Amikor Mózesnek feltárta az Úr a teremtés mozzanatait, már évmilliók óta ilyen volt a munkás hét beosztása. A közvetlen időmérő erre vonatkozólag a föld körül keringő hold változása volt. Négy hét telt el a hold karikájának fénnyel telítődése után amíg a hold fénye teljesen elfogyott, majd újra teljes fénykorong lett belőle. A zsidók meg tudtak ezzel barátkozni, ezért a milliárdos csillagvilág kialakítását felfogni képtelen honfitársai számára Mózes így osztotta be a nyolcmozzanatos teremtést: az első, második negyedik,ötödik napra egy-egy teremtő mozzanat,a harmadik,a hatodik napra kettő-kettő és a hetedikre a mindenkinek kijáró, kötelező munkaszüneti nap. Ez a zsidóknál a hét hetedik napja. Jézus feltámadása óta a keresztények ezt örökre megváltoztatták, tehát a hét első napja lett a heti ünnepi és pihenőnap. (Ter 1,3: világosság; Ter 1,6-8: égboltozat; Ter 1, 9-10: szárazföld és tenger + Ter 1,11-13: gyümölcsfélék;Ter1, 14-19: égi világítók;Ter 1,20-23: madarak és halak; Ter 1,20-23: Ter 1,26-30: az ember ISTEN képmása, az ember ura a növény és az állatvilágnak) A nagy francia forradalom célja az volt, hogy „Robbantsátok fel a gyalázatost! Náluk ez a Római Katolikus Egyházat jelentette. Diadalukat azzal akarták francia vívmánnyá magasztosítani, hogy eltörölték a vasárnapot, és a hónapot dekádokra, tíznapos egységekre osztották, és csak a tizedik nap lett a pihenőnap. A franciák nagy része idegileg megszenvedte a tíznapos egységekre való beosztást, ezért visszaállították a hetedik pihenő napot. „Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről. Amilyen az agyag a fazekas kezében, --természete szerint gyúrhatja és formálhatja, olyan az ember a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte. Ha a Magasságbeli műveire nézel, párosával vannak egymás ellenében. Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül. Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré. Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak. Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!” (Sir 33,10-19)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése