Az Irgalmasság Szent Éve 118.

„Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten" Húsvétvasárnap hajnalban, napkelte előtt üres lett Jézus sírja. Zengő énekszó köszöntötte ezt a csodálatos hírt tegnap este is, amikor hosszú, szép vigiliával felkészültünk templomunkban erre a csodálatos érzésre, azaz nem érzésre, hanem komoly és megdönthetetlen hitre: „Föltámadt Krisztus e napon, Alleluja! Hála légyen az Istennek. Hogy minden ember vigadjon. Alleluja! Hála légyen az Istennek" (Ho 87,1-2) Miért is zeng az örömének húsvét vasárnap? Azért, mert kétezer éve e világra született emberalakban Isten egyszülött Fia, akit Megváltóként ígért és el is küldött közénk az Isten. Júdeában, Betlehemben született, de mivel Galileában, Zsidóország északi tartományban élt és dolgozott kb. huszonöt éven át, Názáreti Jézusnak nevezte és szólítja ma is az egész világ. Harminc éves korában elköszönt Édesanyjától, elment Júdeába, ahol a Jordán folyó partján előfutára, Keresztelő János már készítette a hozzá sereglő népet a fogadására, a vele való történelmi találkozásra.Rengeteg zsidó hívő várta, leste feszült figyelemmel. János elmondta, hogy személy szerint ő sem ismeri, de Istentől tudja, hogy oda megy hozzá, bemutatkozik, aztán Isten Lelke tesz mellette tanúságot galamb képében felette lebegve. Azután bejárta egész Zsidóországot, nevezetesen annak két tartományát, Galileát és Júdeát. „Ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi, Péter és apostoltársaim tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett" ApCsel 10,38-39) Ha csupa jót tett és tanított, akkor miért kellett gyalázatos ítélettel keresztre feszíteni? Kinek vagy kiknek akadozott? Elsősorban a sátánnak: kiűzte az ördögöket a megszállt emberekből, ellenségei lettek saját népének vezetői. Ezt már sokkal nehezebb megmagyarázni, mert a napi áldozatok bemutatásán kívül az Ő felismerése és elismerése volt az ószövetségi papság legfőbb kötelessége. A tény azonban tény maradt. Ki is tartottak gonosz tévedésük mellett. Saját katonáik jelentették nekik, hogy Jézus nem jött ki a sírból, de közéjük dobott egy követ egy angyal, aztán ráült, lefoglalta. Majd elosontak a városba, megbízóiknak beszámoltak becsülettel a történtekről. Erre, meglepetésükre, nem büntetést kaptak, hanem sok pénzt, hogy hazudjanak, majd kimentik a kötelességüket megszegőket. Híreszteljék, hogy kimerülten elaludtak, közben jöttek a tanítványok és ellopták a holttestet. Ezt a mesét szorgalmasan terjesztették is. Az apostolok kiálltak feltámadt Mesterük mellett tanúskodni. Tanúsították nyilvános működését, tanítását, csodáit. Aztán azt is, hogy elevenen találkoztak vele feltámadása után. Igazolta magát: megérintették újraéledt testét, szent sebhelyeit, látták őt enni, sétálni, eltűnni hirtelen. Tanúsítják azt is, hogy az élők és holtak bírája és a benne hívők Üdvözítője. Mi pedig tudjuk, hogy az apostolok életük árán is eleget tettek megbízatásuknak. A húsvét ennek a sokrétű, örömnek ünnepe.