Húsvéthétfő

Húsvéthétfő

„Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették” Jézus húsvétvasárnap hajnalban feltámadt. Hitünk egyik legalapvetőbb hittétele. Magát a feltámadás tényét, pillanatát nem látta emberfia, csak angyalok látták nagy-nagy örömmel. Ezt onnan tudjuk, hogy angyali tisztaság és rend maradt utánuk. No, meg később Jézus holttestét kereső asszonyoknak meg is mutatkoztak. Emberek vajon miért nem láthatták? A feltámadás tényének tanúságtevői lettek volna erre hivatottak, de a kereszt botránya miatt (Mt 26,31-32) ők is elvesztették Jézus istenségébe vetett hitüket, mint az Úr követői is mind, kivéve a Szűzanyát. Neki viszont nem a feltámadás pillanata, hanem Jézus azonnali látogatása volt a jutalma, ennek pedig nem a fájdalmakat őrző sírkamra volt a legmegfelelőbb hely. A feltámadás lényege: Jézus isteni ereje, amely emberi lelkével és testével is elválaszthatatlanul össze volt kötve megtestesülése pillanatától kezdve, a pokol tornácáról visszahozta emberlelkét a halott testhez a sírba. Jézus lelke csak most látta halotti leplekbe burkolt testét, hiszen a lélek a keresztfáról távozott belőle, és lelki szemei ezt a pillanatot láthatták meg a véres valóságban. Az angyalok ügyesen kibontották a szenvedéstől megtört szent testet, angyali gondossággal összehajtogatták a lepedőt és a kendőt, elhelyezték külön mindkettőt. Ebben a pillanatban Isten időt nem igénylő ténykedése helyre hozta a sérüléseket, begyógyított minden sebet, kivéve a kereszthalált bizonyító szeghelyeket kézen és lábon, meg a lándzsaszúrás mellsebét. Mivel utolsó csepp vérét is kiontották, friss vért teremtett ereibe, átalakította a mennyei életre, és a lélek azonnal visszatért belé, elfoglalta természetes és immár örökös helyét. Jézus mint ember is élt újra, hogy többé meg se haljon! Így mutatkozott be később Szent Jánosnak a mennyben: „Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai”. (Jel 1,17-18) A következő pillanatban a sziklán keresztül távozott Jézus diadalmasan Édesanyjához. A sír zárókövét már a legkisebb angyal kapta fel és hajította a rémült hadfiak közé, majd ráült. Jelezte a nagyképű főtanács őrségének, hogy egyetlen kisangyal elég lett volna egész  Római Birodalom egyesített haderejének megsemmisítésre, ha Jézus ezt vezényelte volna. A hősi őrség inába is szállt rögtön a bátorsága. Mária Magdolna ebben az időben ment a sírhoz. Jézus holttestét kereste, hogy végleg eltemesse. Rémülten látta, hogy nyitott a sír, aztán odalépve még jobban megijedt: üres is! Azonnal futott Péter és János apostolokhoz. Ők is futni kezdtek, János gyorsabban odaért, kívülről betekintett, majd Péter után belépve látta az üres padkán gondosan elhelyezett lepleket. Következtetett: a holttest nincs itt, angyali rend van, Jézus feltámadt, ahogy háromszor előre megmondta. „Látta és hitt”. (8) Jézus feltámadását mi sem láttuk, de hiszünk a tanúknak, akik még aznap este és később is többször látták Őt élve, megtapintották, beszélgettek és ettek is vele. Üzen-e nekünk, magyaroknak, valamit Jézus? Március 9-én arra kértem az Urat ezen a helyen: Uram, mond hangosan, hogy egy ország hallja meg, amit Lázár sírbarlangja előtt kiáltottál: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43) Köszönöm, Uram, hogy megtetted, és sokan meghallották. Ma újra kérlek: több millió magyar testvérem lelkéből kiloptak Téged, Uram. Ezek holt lelkek. Ezekiel helyett velem mondasd el parancsodat: „A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek, és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek!” (Ez 37,9) Köszönöm, Uram!