Újra köveket ragadtak
„A zsidók újra köveket ragadtak, amikor ezt
mondta: Én és az Atya egy vagyunk.Jézus megkérdezte tőlük: Láthattátok, mennyi
jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? Nem
jótettedért kövezünk meg, felelték a zsidók, hanem a káromlásért, azért hogy
ember létedre Istenné teszed magadat. Jézus folytatta:Hát nincs megírva
törvényetekben:Én mondtam,istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta,
akikhez Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy
vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt s a világba küldött,
azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne
higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek,
higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van, s
én az Atyában vagyok. Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül”.
(Jn 10,31-39) Jézus ismételten életveszélybe került, mert Isten fogadott
gyermekeit, Ábrahám családtagjait isteneknek említette. Nem állt bosszút a
rosszakaratú polgártársakon. És főként nem rótta meg az egész nemzetét egyes
rosszindulatú állampolgárok viselkedése miatt. Irgalmas maradt: „Ezután Jézus
ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és
ott is maradt. Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak:János ugyan egyetlen
csodát sem tett, de amit mndott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult. És
sokan hittek benne” (Jn 10,40-42) „Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára,
mégsem hittek benne. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:Uram, ki hitt
a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá? Nem tudtak hinni,
amint Izajás ezt is megjövendölte (Jn 12,37-39) Szemüket elvakította, szívüket
megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel,
nehogy megtérjenek, és meggyógyítsa őket. (40-41) Ezt mondta Izajás, amikor
látta dicsőségét, és jövendölt róla. Mégis még a tanács tagjai közül is sokan
hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a
zsinagógából. Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten
dicsőségét. (42-43) Jézus azonban fennhangon hirdette: Aki hisz bennem, nem
bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött.
Világoságul jöttem a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert
hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a
világot. Van annak bírája, aki elvet, és nem fogadja el szavaimat: a tőlem
hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem,
hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom,
hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta”
(Jn 12,44-50) Isten régebben a prófétákkal üzent, Jézus nyilvános működése
megkezdése után Szent Fiával is. Ha az emberek meg is
haragították,megengesztelődött, megbocsátott, mert az Atya irgalmas Atya.
Ezekre a szentírási idézetekre jó visszaemlékezni, mert a megbocsátás is
kegyelem, a kegyelmet pedig csak imával, könyörgéssel, alázattal lehet
kieszközölni. Az Irgalmasság szentévét Atyánk több pápával is előkészíttette
(Szent XXIII. János, Boldog VI. Pál, II.Szent János Pál) és időben elrendelte
Ferenc pápa. Hívjuk fel imádkozni tudó híveink figyelmét és magunk, Szent Ferenc
Atya késői utódai se maradjunk ki a könyörgő Egyház élvonalából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése