Amoris laetitia – III. rész: Az Ige fényénél

Amoris laetitia – III. rész: Az Ige fényénél (1. fejezet)

Április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését több részben, naponta adjuk közre.

A Szentíráshoz való közelítés helyes módját a lelki mesterek, a nagy teológusok és a zsinatok többször felvázolták már. Nem keresztrejtvény ez, amiből mechanikusan kell válaszokat kikeresni, nem is valamiféle hittankönyv, amely kisiskolás módjára oktat minket. A kinyilatkoztatás szavai „lélek és élet” (vö. Jn 6,63): életből születnek, életet közölnek és életre hívnak.

A családok témája kapcsán ez különösen is megmutatkozik, hiszen „A Bibliát családok, nemzedékek, szerelmi történetek és családi válságok népesítik be, már az első oldaltól kezdve” (8). Ha tehát el akarunk mélyedni hitünkben, akkor nagyon is át kell éreznünk, hogy „a kinyilatkoztatás rendje egymással bensőleg összefüggő tettekből és szavakból áll: Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (II. vatikáni zsinat, Dei Verbum, 2). Nemcsak az kinyilatkoztatás, hogy mit mond Isten a családról, hanem az is, hogy – amikor emberré lesz s Krisztusban beteljesíti a kinyilatkoztatást (ld. Dei Verbum, 4) – hogyan éli meg a családot, a szeretet és a szerelmet, a közös küzdelmeket és örömöket, bukásokat és sikereket a Szentírás embere, s az emberré lett Ige. Ezért ha azt kérdezzük, mit üzen a Biblia a házasságról és a családokról, akkor nem elég gondolkodnunk, elmélkednünk, hanem szemlélődnünk is kell: figyelnünk kell mindazt, ami kibontakozik szemeink előtt Istennek az emberi életekbe írt kinyilatkoztatásában.

Ez a látásmód – melynek spirituális forrásvidékénél ott találjuk Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatait is – azért is fontos, mert „a család az a hely, ahol a szülők a hit első tanítóivá válnak gyermekeik számára. Ez »kézműves« feladat, személytől személyig” (16). Márpedig épp itt látjuk meg mindennél világosabban: hiába beszél egy szülő házasságról, családról, törvényről és szeretetről, ha nem éli azt gyermekei elé. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy a keresztények miként tudják átadni a mai világban a család evangéliumát, akkor ugyanerre a belátásra jutunk: szépen kell élniük, családjaiknak vonzó közösségeknek, lelki és fizikai helyeknek kell lenniük.

Azonban már a Szentírás is számol azzal, hogy megjelenhet a rossz, a bűn a házasságban, a családban. A Teremtés könyve fájdalmasan mutatja ezt az első házassági válság (Ádám és Éva szeretetének törése az ősbűn következtében, ld. Ter 3) és az első testvérgyilkosság (Káin és Ábel története, ld. Ter 4) kapcsán. Azt is mondhatnánk, hogy a kinyilatkoztatás fájdalmasan nélkülöz minden idealizálást: az első család története egy brutálisan realista történet, fájdalmas és harcos, már a legelső pillanattól kezdve megváltásra szoruló. „A szenvedés és a vér ösvénye halad végig a Biblia számos lapján” (19). Jézus maga is egy olyan családi ágból származik emberi mivolta szerint, ahol házasságtörésre, árulásra, gyilkosságra kerül sor: Dávid király beleszeret Betsabéba, majd a halálba küldi annak férjét, a hettita Uriást. A szerelmükből született első gyermek meghal, a második azonban, Salamon, hatalmas király lesz, a názáreti Jézus ősatyja.

Amikor a Krisztus a világba lép, kettős tapasztalatban van része: szerető család és ellenséges külvilág fogadja. Élete során sokszor családokat látogat meg, ahol találkozik bűnnel, betegséggel, halállal, gyásszal (ld. 21). „Isten Igéje nem olyannak mutatkozik, mint elvont tézisek sorozata, hanem mint egy útitárs azon családok számára is, amelyek válságban vannak vagy valamilyen fájdalmat élnek át, és megmutatja számukra útjuk célját” (22). Jézus ezért jelen van (miként egész földi élete során) a családi fáradozásnak és munkának, de a szeretetnek és a gyöngédségnek a birodalmában is, nem elvont magasságokban, hanem a mindennapos élet ügyes-bajos dolgaiban. Csodálatos a Bibliának ez a tanítása, amely egyszerre útifény és bátorítás mindannyiunk számára!