2016.05.17. kedd
Jak 4,1-10
Jak 4,1-10
„Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok. Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek. Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás:Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont? Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja:Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatsaknak azonban kegyelmet ad. Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorúságotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket” (Jak 4,1-10) Isten a bűnös vágyakat nem teljesíti és a világgal való barátkozás könnyen kegyvesztettséggé válhat Isten előtt.Ezen nem lehetcsodálkozni, hisz Isten a legfőbb Jó. Benne a végtelen jóság mindenkit tökéletesen boldoggá tesz. Elképzelhetetlen, hogy valaki más többet tudna nyújtani. A földi élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni,azaz a nekem adottakat boldogítani.”Önmagadért teremtettél, ó Isten mindent, és nyugtalan a szívünk, amíg Tebenned meg nem nyugszik” (Szent Ágoston)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése