Húsvét 7. hét szombat
Akik a Szentlélekben az Úr iránti szeretet
teljességére jutottak, azok Szent Pálhoz hasonlóan bilincset viselnek, ha
láthatatlanul is, s bizonyos értelemben egészen egyedül, kizárólag az Úrral
vannak. Ez a magány, az Úrhoz való kizárólagos tartozás azonban nem jelent
bezárkózást és elszigetelődést. Miközben mozgástere fokozatosan szűkült,
cselekvési lehetőségei egyre korlátozottabbak lettek, Pál belülről egyre
szorosabban és kizárólagosabban kapcsolódott Krisztushoz, és egyre nagyobb
belső szabadságban, egyre bátrabban és akadálytalanabbul tanított Jézusról.
Többé már nem ő járt-kelt a világban, hanem hozzá mentek, ő pedig fogadta:
elfogadta, befogadta azokat, akik felkeresték, s Krisztussal való azonosságának
egyre nagyobb mélységével ajándékozta meg őket.
A halálra úgy tekintett, mint boldog hazaérkezésre a
mennyei hazába, de nem sürgette azt, hanem hagyta, hogy az Úr használja még itt
a földön, testvérei javára. A módot és az időpontot Istenre bízta, mint ahogy
Péternek is meg kellett tanulnia, hogy ezek nem rá tartoznak, az ő dolga csupán
az, hogy kövesse Jézust. A szentek élete és halála mind kis Pünkösd: Jézus
Krisztus visszatérése a Lélek erejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése