Évközi 9 hét szerda

Évközi 9 hét szerda   
2Tim 1,1-3. 6-12; Mk 12,18-27

„Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincseimet addig a napig” Pál apostolnak két olyan tanítványa volt, akiket püspökké szentelt, és amikor ő maga már nem mehetett téríteni a pogányokat, ezt a két ifjú püspököt küldte, hogy folytassák az evangélium hirdetését. Pál Timóteust Efezusba nevezte ki püspöknek. Oda küldi ezt a levelet, amelyben sok kedves régi emléket is felidéz. A bevezetésül kiemelt részlet nagyon komoly hitvallás a saját küldetéséről: „Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni kincseimet addig a napig”. (2Tim 1,12) Gondolom, mindenki érzi, hogy egy idős apostolnak mit jelent ez a kifejezés: „addig a napig” tudniillik: amíg élek. Először a saját őseire emlékezik: „Hálát adok Istenemnek, akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor –könnyeidre gondolva--, úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, benned is megvan” (3-5) A kegyelem folytonossága óriási családi örökség. Ezt kell folytatnia a papi kegyelmekkel megáldott fiatal püspöknek is: „Szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével” (6-9) A kegyelemre való hangoltságot tehát örökölni lehet. A papság kegyelmét ki lehet érdemelni és fel is lehet újítani, vagyis szítani. Erre lehet készülni, fiatal házasok természetes javak és kegyelmek forrásai lehettek! Épüljetek az Árpád-ház háromszáz éves természetes és természetfeletti virágzásán. Míg bámuljuk a hiábavalóságot, fakadjon ajkunkon, szívünkön a fohász: Magyarok Nagyasszonya, hozz jó hírt népednek.