Jézus Szentséges Szíve

Jézus Szentséges Szíve főünnep   
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által”

A mai ünnepen Urunk, Jézus Krisztus Szentséges Szívét ünnepeljük. Minden emberben a szívet tekintjük a szeretet központjának. Talán azért van így, mert a vérkeringés központja az önfeláldozó szív, állandóan dolgozik, sohasem pihen igazán. Nálunk az érzelmek és a szeretet központjának, az Ószövetségben még a gondolkodás és az akarás központjának is tekintették. Miután Urunk, Jézus Alacoque Szent Margitnak megmutatta Szentséges Szívét, és szeretetét hosszú lángcsóvával érzékeltette, attól a perctől kezdtek rádöbbenni az emberek, hogy Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében már erről a nagy titokról: szól:„a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést” (Róm 5,5-11) Alacoque Szent Margit idejében, a 18. században-Európában a kereszténység még erősen élt, ha megosztott is volt a protestantizmus terjedése miatt. Jézus úgy gondolta, hogy sok szívben meghűlt a szeretet. Ezért Margit látomásában fájdalmas arccal mutatta hatalmas lángokkal ábrázolt szeretetét: Íme, én így szeretem az embereket, és az emberek nem szeretnek engem. Legalább te szeress engem! Ez a kor a nagy katolikus újraéledés ideje volt nálunk, magyaroknál. A pogány török másfél évszázados ország nyomorító uralmát megszüntettük a felszabadító háborúval. Ahová lehetett, visszatértek az elmenekült magyarok. Rengeteg idegent is költöztettek be uralkodóink. Somogy megyében negyvenkét jobbágyporta maradt épen, nehéz volt a benépesítés. Nagy szükség volt a Jézus Szíve tiszteletre.„Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, örömében összehívja barátait és szomszédit, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” (Lk 15,4-6) Mit mond nekünk, akik örülünk annak, hogy van egy millió magyar imádkozó, akik egész szívvel könyörög egy évtizede, hogy az országunk újra Jézusé és Szűzanyjáé legyen. Imádkozzatok tovább, mert sok még a hitetlen köztetek.