Évközi 16. hét csütörtök
Húsvét és Pünkösd óta, amióta kiderült, hogy az örök
életre szökellő vízforrás nem más, mint a Szentlélek, akit mindnyájan
megkaptunk szívünkbe a keresztség és bérmálás által, az a figyelmeztetés,
amelyet Jeremiás próféta mond, ránk, Krisztus-hívőkre még jobban és mélyebben
vonatkozik, mint azokra a zsidókra, akik a próféta kortársai voltak.
Valójában egyetlen helyes lelkiségi irányzat létezik
Krisztus Egyházában a szó szoros értelmében: az, amely a Szentlélekből mint az
örök élet forrásából él, a szentségek és a szent liturgia erőterében. Amelyik
mozgalom nem talál kapcsolatot ezzel a forrással, hanem valami felületes és
mulandó programot fogalmaz meg, az minden jó szándéka ellenére repedezett falú
ciszternák poshadó vizét kínálja csupán. Az a közösség, amely nem a szentségek
mélyén működő isteni valóságra épít, hanem felületes, érzelmi szeretetáramlásra
koncentrál, az soha nem válik igazán közösséggé, hamarosan kiürül, kiszárad, és
képtelen lesz szomját oltani azoknak, akik az isteni élet vizei után
vágyakoznak. Az olyan közösség, amely a szent liturgia mély értelmű, Istentől
kapott jeleit felcseréli divatos és hatásvadász eszközökre és gesztusokra,
képtelen lesz megtartani az igaz hit forrásából fakadó, örök életre szökellő
vizeket, azok szétfolynak, tovatűnnek falai közül, s nem marad más, csak az
üres, görcsös emberi erőlködés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése