Évközi 16. hét kedd

Évközi 16. hét kedd                               
Mik 7,14-15. 18-20; Mt 12,46-50
„Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját” (Mik 7,14)

Mikeásnak lélekben végig kellett szenvednie népe bűneinek minden következményét. Asszúr után jönnek a babiloniak, Izrael után százhúsz évvel később elpusztítják Júdát is. Szól arról, hogy majd elérkezik a fogság vége, amelyről prófétatársa, Jeremiás beszél. „A maradék visszatér”, amint Izajás próféta nemcsak szólt, hanem egyik fiának ezt a nevet kellett adnia. Ide illik történelmi sorban a Messiásszületésről szóló rész (Mik 5,1-4) Sok minden történik addig, amíg a nép történelme a boldog végkifejletig eljut. Mikeás előre látja Jeruzsálem fogság utáni újraéledését. A prófétai távlatok megnyílnak előtte. A Messiás idejében még hosszú időnek kell eltelnie, amíg a zsidó nép öröme beteljesül. A látomás köde viszont eloszlik, mert Isten jóvoltából a zsidók is elnyerik a Messiás hitét. Erről szól a szentírási részlet, Mikeás könyvének utolsó sorai. A próféta lelkesülten látja meg őseinek reményét beteljesülni.„Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén” (7,14a) Itt Izrael áldása jelenik meg a próféta szeme előtt, aki sorba veszi fiait, és amikor a negyedikhez ér, akkor hangzik el ajkáról ez a gyönyörű messiási áldás: „Júda, téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeidnek nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda, fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán, - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek” (Ter 49,8-10) Az emberiség hatalmas erdőségében egyedül maradt a Messiást be nem fogadó zsidó nép. Ahogy ezt Mikeás előtt egy évezreddel Júda sorsában Izrael, a nagy ős előre látta. Most a messiási bottal a Jó Pásztor végre terelgetheti test szerinti rokonait is. „Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban, Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neked” (14b-15) Az ószövetségi választott nép hosszú, bűnös tévelygése után érthető Mikeás csodálkozása az utolsó időben történő hazatérésen: „Melyik istenhasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti. Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket. Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, miként megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban” (18-20)