Évközi 16. hét szerda

Évközi 16. hét szerda
Jer 1,1.4-10; Mt 13,1-9
„Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt” (Jer, 1,1)

Többször előfordult már, hogy meg kellett említenem tisztán látás végett, hogy a zsidó törzsek közül csak Benjamin törzse maradt együtt Júda törzsével a déli zsidó országban, amikor az északi tíz törzs elszakadt Dávid királyi házától. Anatót Benjaminnak, Jákob legkisebb fiának a törzséhez tartozott. Ebben a városkában lakott Jeremiás családja, de hangsúlyozza a próféta, hogy ő Áron papi házából származott, Lévi törzséből. Ennek a törzsnek Isten nem adott szállásbirtokot, mert az oltárnál szolgáltak, és a többi törzs a papi háznak és a törzs nem pap tagjainak is részt adott a terméséből. Arról nem szól a Szentírás, hogy Jeremiás prófétai meghívása előtt gyakorolt-e valamilyen papi tisztséget a templomban, ám azért hangsúlyozza papi rendhez való kapcsolatát a Biblia, mert a papoknak tisztükből következő feladatuk, hogy összekötők legyenek Isten és emberek között. Másrészt szóba kell hozni különleges származását, mert majd később kemény harcot vívnak ellene a saját törzséből származott, tényleges papi szolgálatban szorgoskodó papi rokonai is. Jeremiás maga írja le az utókor részére, hogy szólította meg őt az Úr fiatal korában, és hívta meg prófétai küldetésre: „Így hangzott az Úr igéje hozzám: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek; és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára (1,4-5) Isten miden embernek ismeri a sorsát, hiszen Ő az egyedüli lény, aki nemcsak ismeri az édesapát és az édesanyát, akik új embernek adnak életet, de gondoskodik a magzat számára pontos élettervről, amit meg kell valósítania, teremti a magzatnak lelket, adja személyét,hogy élete során alkalmas Legyen elvégzendő feladataira. A próféták közül többnek is elmondja ezt Isten, hogy tudatosodjék bennük az isteni elhívatás. Jeremiás szabadkozik: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” (6) Ez a mentegetőzés ijedtségből eredt, megrettent a nagy feladattól. Nem azt jelenti, hogy csecsemő, aki most kezd beszélni. A zsidóknál harminc éves korban nézték az ifjakat igazán felnőttnek, addig nem illett társaságban, nyilvánosan beleszólni idősebbek, főként öregek beszédjébe. A kiválasztó Úr azonban nem fogadja el a mentegetőzést: „Ne mondd azt: Gyermek vagyok, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek, mondja az Úr. Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt az Úr: Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!” (7-10) Sokszor talán nem esik jól a prédikáló pap keményebb igéje. Fogadjuk el, javunkra üzen mindent, ami igaz és a szeretet üzenete.