Az Irgalmasság Szent Éve 257.

Izrael minden nemzetségének Istene leszek

 „ Abban az időben –mondja az Úr –Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, ezért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét föléksíted magad  dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. Újra szőlőt ültetsz majd Szamária hegyein,  És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim  hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi  Istenünkhöz! Mert ezt mndja az Úr:Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát” (Jer 31,1-7) Többnyire úgy szoktuk emlegetni Jeremiás prófétát, mint a Siralmak szerzőjét. Ez indokolt is, hiszen negyedmagával együtt azt a megbízatást kapta Jeruzsálem ostroma előtt (Kr.e.625-585) negyven éven át szomorú szívvel, de híven figyelmeztesse a pusztulásra Júdea fővárosát. Ha nem tértek meg a csúfos bálványimádásból az igaz Istenhez, Nebukadnezár, Babilon király porrá zúzza Salamon templomát az egész fővárossal együtt. Isten azt is megígérte, hogy a babiloni fogság csak hetven évig tart, s mint az idézetben olvassuk, az elüldözött zsidóság visszatér, újraépül a templom, kivirul Júdea, és a megígért Messiás is itt köt új és örök szövetséget az egész emberiséggel. (Jer 31,31-34) Ez az egyik legfontosabb üzenet, amelyet minden embernek szán az irgalmas Isten. Ez ma is, neked is érvényes üzenet. „Igen, jönnek napok – mondja az Úr-, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövtséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szöveetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam, mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség¸ amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok, mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Jer 31,31-33) Isten az Ószövetséget valóban csak Izrael népével kötötte Krisztus előtt 1250 évvel, amikor az Úr megtörte a rabszolgaságba alázott nép zsarnokát, az egyiptomi fáraót. Tíz csapásból kilenc a fáraó gazdaságát tette tönkre. A fáraó szíve ettől csak megátalkodottabb lett, de nem engedte szabadon Isten szent, választott ószövetségi népét. Amikor azonban hírét vette, hogy egész birodalmában minden családban egyszerre meghalt minden férfi, az aggastyánoktól a csecsemőkig, köztük a fáraó trónörökös fia is, megtört az uralkodó gőgje, belátta, hogy itt most nála sokkal hatalmasabb áll a történések mögött, és kiadta a zsidóknak az utasítást: Most azonnal induljatok a pusztába.A zsidó családok már napokkal korábban megkapták az eligazítást: Családonként venniük kellett 1-1 egyéves hím bárányt, jól kellett etetni négy napig. 24-e nappalán vágják le, a vérével kenjék be a bejárati ajtójukat. Az állat tetemét nyúzzák meg, de ne darabolják fel, hanem egyben süssék meg és készítsenek melléje salátát meg kovásztalan kenyeret és  bort.  Aztán amikor feltűnik  a vacsoracsillag (Venus), kezdjék  el a „bárány vacsorát” (Kiv 13), majd a halottaikat sirató egyiptomiak közül igyekezzenek menekülni.A „jézusi utolsó vacsorát” (Lk 22,14-20) az előírások szerint fogyasztották, de már nem kenyeret ettek és bort ittak, mert a Megváltó mindkettőt saját testévé és vérévé változtatta át. Ezt teszik a felszentelt papok is: Jézus örök áldoztát mutatják be a szentmisén.