Szent István Király

Szent István Király
Péld 4,10-15. 18-27; Ef 4,17-24; Mt 7,24-29

„Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván. Gyászos öltözetben Te előtted sírván.  Rólad emlékezvén Csordulnak könnyei. Búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen Vitézlő karjai. Nem szűnnek iszonyú Sírástól szemei”
A magyar katolikusok Szent István királyt úgy ünnepelik, mint dicső eleink tették szentté avatása percétől (1083) kezdve. Volt a földnek több-ezer királya, nekünk, magyaroknak is akadt bőven az ezer esztendős állami létünk alatt. Volt köztük más szent király is, nemcsak Szent István. „Sziklahitű László”  is megérdemel minden tiszteletet. Akadtak többen is, akik nagy hitük, önfeláldozó családapai szeretetük, hazánkért vállalt rengeteg áldozatuk miatt nyugodtan lehetnének szentté avatott királyok, amint egyik kedves akadémiai professzorunk mondta IV. Béláról, de államalapító szent királyunk csak egy van: Szent István király. Géza nagyfejedelem belátta, hogy népének halász - vadász életmódja, laza törzsi szövetsége és főleg a nyugati országokat keményen megsarcoló kalandozásai nem tarthatók fenn, mert egész Európa ellenünk támad, és a magyarság a hunok és az avarok sorsára jut. Ez a józan gondolat Istentől eredt. Ezért gondolta meg a nagyfejedelem, hogy a hét törzs életformáján és vallásán is változtatni kell. A változtatás azonban igen kockázatossá válik, ha feleségétől, Saroltától nem születik fia, mert halála után az új életrend felbomlik, népe sorsa kilátástalanná válik. A magyar törzsi törvények szerint akkor más törzs adja az új fejedelmet. Ez a lelki vívódás tönkretette Géza életét. Jézus testben-lélekben mennybe vitt Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária megjelent neki álmában gyönyörű mennyei udvartartással. Megszólította: „Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok. Te megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek” (Schwandtner, Scriptores rerum Hung.T.I.583-4) István országa keresztény királyság. Törvényei keresztény törvények. Alaptörvénye a hit, a remény és a szeretet. A társadalom alapja a keresztény, sok gyermekes magyar család. Megélhetését a birtok művelése biztosítja, amit a nyugati bencés szerzetesektől magas fokon megtanulták. Mindenkinek legyen családi háza városban vagy falvakban.  Mindenütt legyen keresztény templom, a kisebb falvak tízen építsenek egyet. A szegényeket, öregeket istápolni kell.„Mi a magyar most? Rút sybarita váz. Letépte fényes, nemzeti bélyegét, s hazája feldúlt védfalából rak palotát heverőhelyének!” (Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz)  Szent Istvánhoz térjünk vissza.