Az Irgalmasság Szent Éve 260.

A házasság felbonthatatlansága.

 „Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték:El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét? Így felelt: Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét. De azok mondták: Miért adta akkor Mózes azt a  parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet? Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket,felelte,de kezdetben nem így volt. Mondom nektek, aki elbocsátja feleségét, hacsak nem paráznasága miatt, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör. A tanítványok megjegyezték:Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni. Erre így válaszolt:Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt 19,3-12) Aki élő hittel olvassa a Szentírást, nem csodálkozik:„Azután (hogy Isten Ádámnak bemutatta a gyönyörűen elkészített paradicsomot, és rábízta a kert további művelését) így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Miért mondja ezt az Úr? Mert Ádámnak van esze, szája, nyelve: az összes állatnak, amit Isten felvonultatott előtte, mindegyiknek nevet ad, mind meg is jegyzi, de egyik sem kérdezi tőle: és te ki vagy? Tudomásul veszi a rengeteg gyümölcsfát, sütni-főzni való zöldséget.Mindet kapálom, leszedem, megfőzöm és meg is eszem,de egyedül? A Teremtő boldog lesz, hisz maga mondta: Nem jó az embernek egyedül lennie. Ebben benne van a Teremtő elgondolása. Az Úr boldogító terve szerint csak az lehet az ő gyermeke, aki boldogít. Egy másikat, a társat, a feleséget, a férjet. De még ez sem elég a Teremtőnek: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet. A szeretetet tanuljátok meg egymás közt és gyakoroljátok széles körben, akkor majd tudtok engem is szeretni. Én az Atya vagyok, ti az én fogadott,szeretett gyermekeim. Minden más másodrendű kérdés.Csak a nehézségekben tudtok komolyan szeretni.„Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét” (Mt 19,13-15) Jézus nagy örömmel áldotta meg az édesanyák szemefényét, a férjükkel közösen adott új ember- életet. Jézus  tudta legjobban, hogy az Atya mennyire komolyan veszi  a maga válsztotta nevét: ATYA.  Ezért választotta legkedvesebb teremtményének az embert, ezért rendelte el a házasságot, és tette lehetővé az első emberpárnak, hogy szülőként saját természetük szerint adják át tulajdonságaikat az újszülöttnek.Az új emberpalántákat  az Örök Atya tervezi és vallja fogadott,szeretett gyermekeinek. Az ősbűn sokat rontott az Úr tervén. De Istenfiát, Jézust  megtestesítette, hogy meghaljon fogadott testvéreiért, és a keresztségben mindegyik az Atya fogadott fia, és Jézus fogadott testvére, a menny örököse  lehessen.