Évközi 21. vasárnap

Évközi   21. vasárnap
Iz 66,18-21; Zsid 12,11-13;Lk 13,22-30
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” 

„Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt” (Lk 13,22) Az Anyaszentegyház idézi ehhez az evangéliumi részlethez Izajás próféta utolsó fejezetéből: „Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat: eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd, s meglátják dicsőségemet. Jelet adok nekik, és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarzisz, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Jáván népéhez, a távoli szigetekre: azokhoz, akik soha nem hallottak rólam és nem látták dicsőségemet”. (Iz 66,18-19) Jézus csak a zsidók lakta földön hirdette az evangéliumot, mert először nekik kellett hallaniuk, hogy elközelgett az Isten országa. De utal arra, hogy az üdvösség nemcsak a zsidóké. Amikor Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, nemcsak rá és leszármazottaira ígérte áldását, hanem minden nemzetre (Ter 12,3) Izajás  megismétli  ezt az ígéretet, és felsorol távoli népeket, akik közé a messiási  korban maga a Messiás küldi az üdvösség örömhírét: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15) Idézhetnénk a teremtő Istent is. „Alkossunk embert a mi képükre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26), vagyis gyermekemmé teszek minden embert, mert szeretem, és magam mellé szántam őket az üdvösségre. Akkor minden ember üdvözül, ha a Teremtő és a Megváltó  egyformán üdvözíteni akar  mindenkit? Jézus nem ezt a következtetést vonja le a feltett kérdésre válaszolva: „Törekedjetek  bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd  bejutni, de nem tudnak” (Lk 13,24) És miért nem tudnak? Mert Jézus nyíltan megmondja az apostolok küldésekor: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16) Isten mindenkinek felajánlja az üdvösséget, de azt el kell  fogadni, s meg kell tenni  mindent, amit Isten megkíván. „Az Isten országa Keresztelő János napjaitól erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt” (Mt 11,12-13 Meg kell tehát enni Isten akaratát. Röviden fogalmazva, megvalósítani életünkkel Isten ránk vonatkozó élettervét, akaratát. Állandóan az igazságot és a szeretetet kell művelnünk. Az igazságot úgy kell elfogadnunk, ahogyan Isten megfogalmazta: a hit alapjait is kritika nélkül vállalni, az erkölcsi alapigazságokat, és a cselekedeteinket kizárólag azokhoz kell igazítanunk. A szeretet pedig arra kötelez bennünket, hogy minden cselekedetünk mások boldogítását szolgálja. Az üdvösség másik neve ugyanis örök boldogság. Ebből az veszi ki a részét, aki itt a földön csak mások boldogítását művelte. Nagyon messzire sodródott az emberiség ezektől a feladatoktól.  A rengeteg hazugság és az önmaga akaratának szolgálata nem a mennyország útja, hanem a kárhozaté. Népünk találjon vissza Jézushoz és a Magyarok Nagyasszonyához, akkor biztos útja lesz a mennybe.