A 37. Rimini Meeting ötödik napja

Augusztus 19. és 25. között tartják idén a „Népek közötti barátságért” mottóval meghirdetett nemzetközi találkozót, a Rimini Meetinget. Az esemény ötödik napjáról ismét Varga János számolt be szerkesztőségünknek.

A Meeting ötödik napján, kedden délelőtt Egy ölelés, amely megváltoztatja a történelmet címmel Paolo Pezzi, Moszkva katolikus érseke Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka február 12-i kubai találkozója kapcsán beszélt. Emlékeztetett: ez volt az egyháztörténetben az első alkalom, hogy a pápa és az orosz ortodox egyház feje találkozott egymással.

Csodálatos tudatosság és egy ölelés – a pápa és a pátriárka felismerték, hogy értéket jelentenek egymás számára és ennek látható jelét is adták – fogalmazott Pezzi érsek, majd kiemelte: „Mint testvérek találkoztak, akik nem azonosak, de van egy közös eredet, ami testvérré teszi őket. Van egy olyan közös pont, ahonnan újra el lehet indulni. A hívő ember soha nem mondhatja: vége, meg vagyunk osztva! Mindig lehet újrakezdeni.”

Prófétai cselekedet volt, mert jelezte, hogy a jövőben, ha valamit tenni akarunk, lehetséges annak elismerése, hogy testvérek vagyunk, hogy a másik érték a számomra, illetve annak számára, amit képviselek. Ezzel a bátor gesztussal az irgalmasság tanúi voltak – tette hozzá az olasz származású főpap.

Ez év májusában Csehországban, a rimini találkozóhoz hasonló rendezvényre került sor, a Brnói Meetingre – találkozókkal, kiállításokkal, előadásokkal. Címe ez volt: Elveszett házak, újra megtalált házak.

Bernd Posselt, a Szudétanémet Társaság elnöke, aki egyébként az 1989-es Páneurópai Piknik egyik társszervezője is volt, erről szólva elmondta: emléket akartak állítani az 1945. május 30-án deportált húszezer német polgárnak, és azoknak, akik közülük – mintegy nyolcezren – a kitelepítés során hunytak el és egy közös sírban vannak eltemetve az osztrák határ mellett. Ezért még 2015-ben megszervezték a kiengesztelődés zarándoklatát, szimbolikusan ellenkező irányban, mint ahogyan 70 évvel azelőtt ment a menet. A zarándoklat végén felolvasták a bizalom és a kölcsönös megbocsátás nyilatkozatát, amely kimondja: „Tanulva a történelemből, nem engedünk meg hasonló tragédiákat.” Akkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy ennek a történelmi eseménynek az emlékét a Brnói Meeting megtartása által ébren tartsák.

A 2017-es találkozót a migráció és a társadalom radikalizálódása témában tervezik megrendezni.

Ezt követően Az Ó- és az Újszövetség példabeszédei címmel Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke hívott közös olvasásra, és kommentálta a Biblia néhány részletét. Weiler apja rabbi volt és ő maga is erősen érdeklődik a szentírástudomány, sőt – zsidó vallását élő emberként – Jézus élete és tanítása iránt is. Meghívta a hallgatóságot, hogy lépjen be vele a példabeszédek világába, amelyek tele vannak élettel, nem kész választ, hanem meghívást adnak életünk alakítására, kihívást intéznek a személyhez szabadságán, gondolkodásmódján és a szívén keresztül. A tékozló fiú, a szívtelen szolga, a két adós, a tíz szűz és a talentumokról szóló példabeszédek kapcsán Weiler így összegzett: „Ha szabad vagy is, de az életed felelőssége a tiéd!” Don Stefano Alberto hozzátette: „Mihez akarsz kezdeni az életeddel? Az Atya türelemmel vár, mint egy koldus, kéri a szeretetünket.”

Rimiben találkozott José Maria „Pepe” di Paola, a favelák plébánosa, az argentin püspöki kar kábítószer-ellenes munkájának koordinátora és a Franciaország városainak külső kerületeiben jelen lévő Le Rocher Oázis Egyesület igazgatója, Jean-François Morin, akik Találkozni a periférián címmel tartottak előadást. Elmondták: a sikeres munka feltétele, hogy nem elég a ránk bízottakért tevékenykedni, hanem velük együtt kell élni és így segíteni őket. Elhangzott, az ő szolgálati helyükön is igaz, amit Ferenc pápa Nairobi nyomornegyedében, Kangemiben mondott, amikor egyértelművé tette: „létezik itt egy bölcsesség, egy mindennel szembeni szüntelen ellenállás, amely abból fakad, ami hiteles, és olyan evangéliumi értékekből, amelyeket a féktelen fogyasztástól eltunyult jóléti társadalom felejteni látszik”.

A szeretet elől senki sem akar menekülni – egy börtön börtönőrök nélkül  címmel az irgalom jegyében beszéltek a fogvatartottak társadalomba való visszavezetésére kidolgozott brazil módszer, az APAC tapasztalatairól a zsúfolásig megtelelt nagyelőadóban. A jó eredményeket és nagy sikereket felmutató APAC-rendszer, a szigorú büntetés-végrehajtási eszközöket helyettesítve a nevelésre, a tiszteletre és a bizalomra helyezi a hangsúlyt. A fogvatartottak őrizet nélkül, saját felelősségükre töltik büntetésüket, amelyhez segítséget kapnak, szeretetre nevelés és vallási közösségbe való meghívás formájában. (Magyarországon a Mécses Szeretetszolgálat foglalkozik a módszer otthoni környezetbe való átdolgozásán.)

Valdeci Antônio Ferreira, az elítélteket segítő brazil fraternitás igazgatója ismertette, a börtönbe kerülők 90 százaléka megromlott családi körülmények közül érkezik, majd rámutatott: amit egy ember elkövetett, bárki más is elkövetheti.

Minden ember nagyobb, mint a bűne. És Isten kegyelme még nagyobb. Ez a forrása annak, hogy helyre lehessen hozni egy elrontott életet is. A szeretet és a megbocsátás az egyetlen forrása a boldogságnak – hangsúlyozta a brazil igazgató.

Sokakat megindított Daniel Luiz da Silva börtönviselt brazil fiatal, jelenleg rendezett életet élő, háromgyermekes családapa beszámolója. Elöljáróban leszögezte: „Csak Isten tudja, mennyi öröm van most a szívemben, hogy itt lehetek”. Daniel az APAC-rendszerben töltötte büntetésének második részét. Akkor tért meg, amikor egy Bibliát kapott, és ezt olvasta benne: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32). Ráébredt, hogy apja azért nem tudott szeretetet adni, mert ő sem kapott szeretetet. Amikor 27 év után találkozott vele, nagyon vegyes érzések kavarogtak benne. Majd búcsúzáskor átölelte, és azt tudta mondani neki: „Áldásomat adom rád, szeretlek és megbocsátok!” Ez mindent megváltoztatott.

Ferreira összegzésében így fogalmazott: „Daniel tanúságtétele és a ti jelenlétetek megerősít, hogy nincs elveszett helyzet. Ami működik, az a valóság terápiája – csak egy találkozás, a valóság átölelése segít túllépni a bűnön és abban, hogy a bűnös ne azonosítsa magát az elkövetett bűnnel. Ha tapasztalja: »Te érték vagy számomra«, akkor eljut oda, hogy elhiszi, érték maga és a társadalom számára is.”

Raymond Bahati Kongóból érkezett évekkel ezelőtt migránsként Olaszországba. Jelenleg a Milanói Cattolica Egyetemen tanul pszichológiát, és megalapította az Elikya (remény) elnevezésű nemzetközi, pontosabban több nemzetiségű kórust, amelynek tagjai között vannak katolikusok, protestánsok, muzulmánok és ateisták is. Amint a karnagy egy találkozón elmondta: 12 nyelven éneklik meg a reményt.

* * *

A kiállítások az előadások és találkozók mellett a Meeting kiemelten fontos részét képezik. A legtöbbet csak előjegyzéssel lehet látogatni, illetve csak hosszú várakozási idővel lehet bejutni, annyi az érdeklődő. A szövegek két nyelven, olaszul és angolul szerepelnek, de vezetést lehet kérni más nyelveken is.

A kisebbek mellett hét nagy kiállítás tekinthető meg az idei Rimini Meetingen:

Találkozás a másikkal: a Köztársaság szelleme – az Olasz Köztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából készült összeállítás történelmi áttekintést ad képekkel, idézetekkel. „Egy nép története, amely ezer vesződség ellenére sem hagyott fel a közös út vágyával.”

A Migránsok, a találkozás kihívása című tárlat a migrációs folyamatokat és azok Olaszországra, Európára gyakorolt hatását mutatja be. A tárlaton személyes tanúságtételek is olvashatók, amelyek segítenek hiteles választ adni a kialakult helyzetre. Szintén itt látható az a kereszt, amely egy menekülteket szállító, Lampedusán partot ért csónak faanyagából, annak gerincéből való. Az olasz hozzáállást jól jellemzi az a Dosztojevszkijtől származó idézet, amellyel egy külön tablón szembesülhet a látogató: „Felelősnek érzem magam, amint egy ember rám néz.”

Rendkívül népszerű a Boldog Kalkuttai Teréz anya életét bemutató, Élet, spiritualitás és üzenet című kiállítás is. Teréz anya maga is látogatást tett és beszédet mondott a Rimini Meetingen 1987. augusztus 29-én. A kiállítás egyik központi helyén olvasható a következő, tőle származó – és most időszerűvé váló – gondolat: „Ha egyszer szent leszek, biztosan a sötétség szentje. Állandóan távol leszek a mennyből, hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétségben élnek.” Fotók, szövegek és installációk mellett ereklyék is láthatók a tárlaton, és Teréz anya használati tárgyai közül is ki van állítva néhány.

A további kiállítások: Grúzia, az arany és a hit földje; Amerikai álom – utazás szent amerikaiakkal; Irgalmas ölelés– a megbocsátás forrása; Restaurálni a mennyországot – a betlehemi Születés-bazilika felújítása

* * *

Az olasz nyelvű videó bemutatja a Rimini Meetinget, és többek között szól a ’70-es évek végén született találkozó kezdeteiről, arról a vágyról, amely néhány barátban életre keltette az évről évre megrendezett eseményt. A találkozó a barátságról és a békéről tesz tanúságot, lehetőséget teremtve a kultúrák találkozására. Az évek során számos vezető politikus és egyházi vezető is részt vett a találkozón, amelyen egy adott témában lehet előadásokat hallgatni, kiállításokat és színházi eseményeket megtekinteni.