A 37. Rimini Meeting negyedik napja

Augusztus 19. és 25. között tartják idén a „Népek közötti barátságért” mottóval meghirdetett nemzetközi találkozót, a Rimini Meetinget. Az esemény negyedik napjáról Varga János, a bécsi Collegium Pazmanianum rektora számolt be szerkesztőségünknek.

A vallások közötti párbeszéd jegyében két találkozóra is sor került a rendezvény negyedik napján, augusztus 22-én, hétfőn.

Az iszlám Európában

A beszélgetésen Aziz Hasanović, Horvátország nagymuftija és Wael Farouq, a Milánói Katolikus Egyetem egyiptomi származású arabnyelv-professzora vett részt.

Aziz Hasanović, aki a srebrenicai mészárlás során harminchat hozzátartozóját veszítette el, 1992 óta él Horvátországban. A béke követeként látogatta meg Ferenc pápát és lépett fel a keresztények érdekében tizennyolc muszlim többségű országban.

„Te érték vagy számomra” – ez a legszebb mondat, amit ebben az évben hallottam – fogalmazott. – Mert amikor magamat látom a másikban, akkor békét viszek mindenhová.

Aziz Hasanović elítélte az iszlám nevében elkövetett bűncselekményeket, különösen Jacques Hamel francia lelkipásztor nemrég történt kegyetlen meggyilkolását. Mint elmondta: állandó félelemben élünk, nem tudván, hogy mennyi bűnt követnek még el a vallásra hivatkozva ezek az eszüket vesztett emberek.

A probléma nem az iszlámban van, hanem néhány lelkiismeretlen muszlimban, akik olyasmit tesznek, ami egyértelműen nem megengedett – jelentette ki a nagymufti, aki szerint a horvát modell a követendő: Horvátországban több mint száz éve elismert, egyenjogú vallás az iszlám. Ez az egyetlen balkáni ország, amely nem adott terroristát az Iszlám Államnak.

Mint elmondta, optimista, de szomorú a háborúk, az erőszak miatt, mert a helyzet rendkívül bonyolult.

Fontos a kultúra és a nevelés, hogy mindenki képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól, és így védve legyen a manipulációtól és a kihasználástól. Allah, Isten békéje legyen veletek, irgalom és áldás! – zárta beszédét Aziz Hasanović.

„Te érték vagy számomra” – idézte a találkozó mottóját Wael Farouq is. – Nem mások jelentenek értéket, általánosságban, hanem TE! Amikor azt mondjuk: mások, az közhely, akkor bezárjuk őket az előítéleteinkbe.

Az egyiptomi származású professzor szenvedélyes beszédében különbséget tett az iszlám – amely egy vallás – és az iszlamizmus között – amely egy ideológia.

Minden válhat ideológiává – fogalmazott – a szeretet is. Ha a szeretet formája fontosabb a személynél, akkor ideológiává válik. Ha a vallásosság, a hagyomány fontosabb a személynél, akkor a vallás is ideológiává válik. Csakis az ideológia az, amelynek nevében az ember meg tudja gyilkolni a másikat és önmagát. Ez az ideológia a legnagyobb kihívás ma számunkra.

Megtenni Mennyei Atyánk akaratát – a zsidók és keresztények közötti partnerség felé

Ez a címe annak a nyilatkozatnak, amelyet huszonnyolc rabbi adott ki tavaly decemberben. Ennek jegyében ült egy asztalhoz Eugene B. Korn rabbi, az izraeli Zsidó–keresztény Együttműködési Központ igazgatója és Ignacio Carbajosa Pérez ószövetségi biblikus professzor.

A dokumentum kijelenti: „A kereszténység nem egy történelmi tévedés, hanem Isten tervének része.”

A moderátor, Alberto Savorana, a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom szóvivője a Nostra aetate zsinati dokumentumból indult ki, és hangsúlyozta: az azóta eltelt idő igazolta, hogy minkét félben ott a vágy a közeledésre. Felidézte Don Giussani alakját, aki mindig is javasolta a gazdag zsidó hagyomány megismerését a kereszténység teljes megértéséhez.

Korn rabbi felidézte, hogy a II. vatikáni zsinat előtt igen negatív érzések voltak a zsidóságban a katolikus egyházzal szemben. Ezért volt ötven évre szükség egy ilyen nyilatkozat kiadásához. Hangsúlyozta azonban: több az, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt. A felebarát szolgálata, a szeretet, a család, az élet szentsége, a béke olyan értékek, amelyekben osztozunk.

Carbajosa Pérez ószövetségi biblikus professzor felidézte azokat a teológiatörténeti előzményeket – Gioachino da Fiore, majd az Aquinói Szent Tamás utáni posztskolasztikusok, majd Lessing és Harnack munkásságát –, amelyek antiszemita hozzáálláshoz vezettek.

De kezdetben nem így volt – tette hozzá a professzor, s utalt Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelére, annak 9–11. fejezetére, majd idézte XI. Piusz pápa 1937-es enciklikáját, amely állást foglalt a náci ideológia ellen és Isten szavai káromlásának minősítette az Ószövetség elvetését.

Feladatunk: visszatérni a közös gyökerekhez, a zsidók és keresztények közötti misszióhoz, hogy Isten terve ismertté váljék a világban – hangsúlyozta a spanyol teológus.

A két előadó egyetértett abban, hogy a vallások nem okai a háborúnak, az erőszaknak, hanem a megoldás részei: elő kell segítenünk, hogy a vallások legyőzzék a bálványimádást, és így Istennek helyet adjunk a földön. Egy vallás csak akkor lesz erőszakos, ha ideológiává válik.

Quo vadis, Europa? – Merre tart Európa?

E kérdés kapcsán folytatott párbeszédet két jogászprofesszor: Enzo Moavero Milanesi, a római LUISS Guido Carli Egyetem tanára és Joseph H. H. Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke. A következő témák kerültek szóba: migráció, Nagy-Britannia kiválása az EU-ból, az európai identitás jellemzői, a fiatalok, az új nemzedék európaisága.

Weiler kiemelte, alapvetően nem migrációs válság van Európában, hanem demográfiai válság, lelki krízis. Hiszen a drámaian alacsony népességi mutatók már jóval a gazdasági válság előtt jelentkeztek.

Ez nem az európai politikusok, a kormányok vagy nemzetközi szervezetek hibája, hanem a „mi bűnünk” – fogalmazott az Amerikából származó, jelenleg Olaszországban élő professzor, akinek öt gyermeke van.

Milanesi kijelentette: a mai vezető politikusok nagy része nem vezető, hiányzik a felelősségvállalás, a koncepció, ami az ’50-es évek nemzedékében még megvolt, amikor létrejött az Európai Unió.

A dialógus résztvevői arra a közös álláspontra jutottak, hogy Európa identitásának lényegét az Athén–Jeruzsálem–Róma hármassal lehet leírni. A görög, a zsidó-keresztény hagyományok, valamint mindaz, amit a Római Birodalom adott, ezek a kapcsolatokat lehetővé tevő úthálózat és a jog – tette hozzá az olasz professzor.

Mi az, amire szüksége van az új nemzedéknek? Biztonságra, munkalehetőségre, tartalékképzésre... összességében több bizalomra – mutatott rá Enzo Moavero Milanesi. Joseph H. H. Weiler a gazdasági és személyes szabadságjogokat emelte ki, hangsúlyozva: az igazi kihívás, hogy megtanítsuk, mit kezdjenek a fiatalok a szabadsággal, amely nem cél, hanem eszköz. A jog biztosítja a szabadságot, de nem rendelkezhet a nagyvonalúságról és az irgalomról.

Hidak vagy falak? – Európa jövője

Ez volt a témája Angelino Alfano olasz és Thomas de Maizière német belügyminiszter beszélgetésének.

De Maizière kifejtette: a migránskérdéshez két módon lehet közelíteni, értelemmel vagy szívvel, de egyiket sem szabad a másik elé helyezni.

Alfano hangsúlyozta: amit az Európai Unió az elmúlt évtizedekben adott, az a béke és a jólét. „Ez nem a mi érdemünk, de meg kell őriznünk, sőt tovább kell adnunk gyermekeinknek. Felelősség és szolidaritás, biztonság és ugyanakkor befogadás – ezek között kell egyensúlyt tartani. Nulla kockázat nem létezik, de Olaszország biztonságos ország, mert jó magot vetettünk. Ha az intolerancia magját vetjük el, abból erőszak hajt ki, ha a párbeszéd és befogadás magját, akkor biztonságot aratunk.”

A menekültkérdésben teljes az egyetértés Németország és Olaszország között – mondta az olasz belügyminiszter. Dicsérte a német kormány áldozatvállalását és Merkel kancellár hozzáállását a problémához. Hangoztatta: „A történelem jó oldalán állunk.” Megosztotta személyes élményét, amikor gyermekkora helyszínére úgy kellett már belügyminiszterként visszatérnie, hogy Lampedusa repülőterén több mint 300 holttesttel szembesült. Ahogy fogalmazott: „Korlátaim tudatában akkor megfogadtam, hogy politikusként és olasz állampolgárként a jövőben mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen többé ilyen szörnyűséget látnunk.”

A közel másfél millió főt számláló olaszországi muszlim közösség elismerésével kapcsolatban a belügyminiszter elmondta: állami részről a vallásszabadságot elismerik, mert az mindenkinek alapvető joga, de a gyűlöletkeltő beszédekre, prédikációkra nemet kell mondani.

De Maizière kiemelte: a tolerancia alapvetően fontos része a szabadságnak, de Németország a történelméből azt tanulta, hogy a toleranciának is van határa: az intoleranciával szemben nincs tolerancia. Kijelentette: akiknek védelemre van szükségük, megkapják, de akik csak azért jönnek Németországba, hogy életkörülményeiket javítsák, nem maradhatnak.

A német belügyminiszter sportból vett hasonlattal a jelenlegi Európai Uniót olyan kenuhoz hasonlította, amelyben erős, tehetséges emberek ülnek, de nem egységes ütemben eveznek.

A beszélgetés során, amelyet a felek hasznosnak neveztek, szó volt még a burkaviselésről, a beilleszkedéshez szükséges kötelező nyelvoktatásról, képzésről, a munkavállalásról, a menekültek Európában való igazságos elosztásáról, valamint a Törökországgal vagy Líbiával kötendő egyezményről.

A negyedik nap estéjén a Shakespeare utolsó fennmaradt drámakézirata alapján színpadra állított, Morus Tamásról szóló előadást tekinthették meg az érdeklődők.