Az Irgalmasság Szent Éve 354.

XI. Pius pápa 1925-ben rendelte el

„XI. Pius pápa 1925-ben rendelte el az Egyházban Krisztus királyságának ünnepét
Döntésében a Szentírás tanítására támaszkodott. Izajás próféta megjövendölte a Megváltóról: Messzire kiterjed uralma és országában mindig béke lesz (Iz 9,6) a zsoltárokban pedig azt olvassuk: Uralkodni fog tengertől tengerig és hódolnak előtte a föld lakói”. (Zsolt 71,8-9) (Liturgikus bevezető, Misssale) Elgondolkodtató ez az évszám. A zsidó népet Ábrahám ősapjuk személyében kétezer évvel Jézus megtestesülése előtt Kánaán földjén biztosította arról, hogy azon a vidéken születik majd meg a Megváltó. Ezerkétszáz évvel a megtestesülés előtt az egykori paradicsomkert táján élő próféta kerül Kánaán vidékére átkot szórni Isten akkori választott népére, de a kegyelem látásra nyitja szemét, áldásra a száját, és megjövendöli, hogy csillag jelzi a Megváltó születését. Tizenkét évszázadon át minden éjjel figyelik ezt a csillagot. Néhány bölcs másfél év múlva tevékre ül, keresi és megtalálja a Messiást. Felcsillan a két évezred óta bosszúra vágyó Ézsau-utód, Izrael-gyűlölő Heródes király szeme. A zsidó papok kórusban fújják Mikeás próféta hatszáz éves jövendölését az efratai Betlehemben születő Messiásról, de egy lépést sem tesznek feléje. A bölcsek meglelik a másfél éves Jézust, hódolnak előtte, gazdagon megajándékozzák, aztán boldogan hallgatják a mennyei angyal leleplező szavát Heródes hazugságairól, és más úton mennek haza, nem a gyönyörű Jeruzsálemen keresztül. Józsefet is felkelti a gondos égi besegítő. A bosszúszomjas Heródes katonákat küld Betlehembe. A látogatói rájöhettek gaz emberségére, de ő okos és megölet minden két évnél fiatalabb betlehemi kisfiút. A szüleik zokognak, de az első vértanúk boldogan értesülnek odaát, kiért kellett csecsemőként meghalniuk. Szent Józsefet is riasztja a mennyei angyal: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg ne szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig”.(Mt 2,13-15a) Az újabb angyali jelentkezés után azonban visszatérhettek Izrael földjére. De az északi tartományba, Názáretbe költöztek. Senki nem kérdezte tőlük: Nocsak! Eddig hol jártatok? Tizenkét évesen kis legényke lett minden zsidó fiú. Akkor Jézust szülei fölvitték Júdeába, a templomba, hogy a törvény szerint ott találkozzék az Atya házával, és megünnepeljék őseik Egyiptomból való szabadulást a bárányvacsorával. Gyermeki esze is tudta élete célját: Húsz év múlva itt fognak el, itt ítélnek halálra, mert megvallom istenségemet. Itt neveznek ezért a tanúságért istenkáromlónak és feszítenek keresztre a szomszéd kis hegyen, a Kálvárián. Aztán gyermeki derűvel ott maradt az ünnepek elmúltával. Édesanyja és Szent József azt hitték, hogy a sokszáz-fős názáreti zarándok egykorú gyermekcsapatával lépeget hazafelé. Ebédre kereste Mária és a csodálatosan gondos nevelőapa, József. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. A vele egykorú gyerekek tanulócsoportjában lelték fel.„Miért kerestetek”- kérdezett vissza. Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait Anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk2,49-52) Az I. század közepétől honfitársai, majd a pogány Római Birodalom császárai üldözték Jézust. Még a születésnapját csak háromszázötven évvel később kezdték megünnepelni. A csodálatos, világos eszű középkor után kialakult a nagy hitű új szent föld, a keresztény Európa. Ennek böjtje, a felvilágosodás kora, ami vallásilag inkább az elsötétülés korává lett napjainkra.