Árpádházi Szent Erzsébet

Árpádházi  Szent Erzsébet       

„Királyi vendégek között bíbor feddhette volna vállad, De Jézus bús szegényei voltak kedves vendégek nálad. Jézust szeretted a szegényben: Légy áldott Szentünk fenn az égben. Wartburgi sziklás hegytetőn midőn leszáll a csendes este: Szemed két ország tájain mindig a bús szegényt kereste. Jézust szeretted a szegényben: Légy áldva, Szentünk, fenn az égben!
Az ószövetségi bölcsességi irodalomban, a Példabeszédek könyvében húsz pótverset találunk: Ez a húsz vers egy boldog családapát szólaltat meg: „Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja: Sok nő gyűjtött már vagyont, de te túltettél valamennyin. A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!  Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál”(Péld 31,28-31) Az ószövetségi szorgalmas feleség, sokgyermekes családanya boldoggá tette a férjét és családját. Értelmes asszony volt, megértette Isten eredeti szándékát: Mindenki keresse az igazságot és szeresse önzetlenül a rábízottak boldogságát, akkor majd övéi is szeretni fogják őt, de a mennyei boldogságot is kiérdemli majd, amikor nem földiek fogadják, mint a városkapunál a helybeliek elismerő dicsérettel, hanem maga a felséges Isten részesíti dicséretben az igazságért: az asszonynak ura a férje, a feleség alkalmazkodik hozzá és a család igényeihez. A szeretet parancsa pedig mindig érvényes: éjjel-nappal a család, a rábízottak boldogságát keresi szolgálja önzetlenül. Tanulhat tőle ma is minden feleség és édesanya. Szent Erzsébet, magyar királylány, gyermek korában kezdte gyakorolni azokat az igazságokat, amelyeket Isten az embereknek az Újszövetség idejére adott híveinek. Isten így rendelkezett: az emberek családba szülessenek. Erzsébet a család gondjaira van bízva, amíg fel nem nő. Ebben az időszakban a felnőtt családtagok biztosítják az újonnan született és nevelkedő gyermek boldogságát. Mint felnőtt családtag, új viszonyok közé kerülve, már az új család tagjainak boldogságáért kell vállalnia áldozatokat, Isten szándékai szerint akár új családfőként, akár feleségként. Ezért változtatta meg Jézus az utolsó vacsorán a szeretet második parancsát: „Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”(Jn 15,11-13)