Adventi felkészülés 4.

Szörnyű zűrzavarban

E szörnyű zűrzavarban, ahol a hazugság és gonoszság járkál, sokan próbálnak segíteni. Néri Szent Fülöp bölcsességével mondom: Adjatok nekem jó édesanyákat, és én megváltoztatom a földet. Vagy ha magyar remekművet kérdezem, hogy hogyan lehetne egy elrontott történelmet visszavezetni a boldogság útjára, Madách Imréhez vezetnélek benneteket. A kétségbeesett Ádám kérdezi: „hogy maradjak a helyes úton?” Az Úr felel: „Karod erős, szíved emelkedett; végtelen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd szünetlenül, mely visszaint s emel. Csak azt kövesd. S ha tett dús életed zajában elnémul ez égi szó, e gyengébb nő tisztább lelkülete, az érdekek mocskától távolabb meghallja azt, és szív erén keresztül költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldaladnál, balsors s szerencse közt mind-egyaránt, vigasztaló, mosolygó genius” (Az ember tragédiája, XV. Szín) Mai elmélkedésünk célja, hogy mi magunk is „egy szívvel, egy szájjal dicsérjük Istent”, tehát meg tanuljuk egyénileg és közösen imádni, vagyis legfőbb Urunknak elismerni Őt, de az is igen fontos szempontunk, hogy erre megtanítsunk másokat is, hiszen ez a szeretet legfontosabb küldetése. Először is tehát fel kell ismernem, hogy Isten a legfőbb Uram. Ezt tehetem a szent tamási módszerekkel az ész világánál, vagy és a kinyilatkoztatásból: a Szentírásból és a Szenthagyományból, a katolikus Egyház tanításából. El kell ismernem Őt legfőbb Uramnak. Mit jelen ez a számomra? Isten mindenek Ura a teremtés jogán. Ő tervezett meg és hozott létre minden teremtményt, tehát engem is. Ne mondja senki: kérem, a szüleimtől születtem, nem kellett teremteni. Igaz, a testemet a szüleimtől kaptam közvetlenül, de az élet továbbadásának csodás lehetőségét Isten oltotta az emberi testbe. Isten volt az, aki engem a történelem tervezése során az emberi nembe térben és időben beosztott, aki nemzedékek során vezette azokat a géneket, amelyeket szüleim származtattak át testembe, úgy teremtette a semmiből a lelkemet, hogy értelmem és akaratom tehetsége egészítsék ki örökölt testi képességeimet, hogy a számomra kijelölt célt megfelelő eszközök birtokában meg tudjam valósítani. Mindehhez rendeli és adja a megfelelő természetfölötti erőket, a kegyelmeket. Egész lényem Isten csodálatos gondoskodásának, teremtő erejének gyönyörű eredménye, Isten Uram a teremtés jogán nekem is. A teremtést követik a fenntartás isteni tevékenysége, amely a teremtéssel egyenlő isteni tevékenység. Ha Isten megvonná tőlem fenntartó erejét, megszűnnék létezni. Isten legmagasabb rendű ajándéka számomra a megszentelő kegyelem. Ennek segítségével emel engem az Úr emberi természetem síkjáról az isteni élet síkjára. Ez által lettem Isten gyermeke, az Egyház tagja, a mennyország örököse. Életem van Istenben, Istenből. Nem rész, darab Isten természetéből, hanem az isteni életet, v az isteni gondolkodást és akarást oltja belém titokzatos módon: úgy tudok gondolkodni, mint Isten (hinni), és úgy tudok akarni=szeretni, mint Isten. Isten mindezt meghatározott céllal teszi: a maga végtelen utánozhatóságából egy csipetnyit tervezett meg az létemben. Olyan egyéniséget, amilyen nem volt és nem lesz több a történelem folyamán. Mivel Isten mindenek fölött maga a szeretet, működése is ebben csúcsosodik ki. Osztogatja önmagát a teremtésben és a fenntartásban, mindig másokért él és tevékenykedik, ezt a célt adja az embernek is. Mindig másokért éljen, magáról megfeledkezve szeressen, Istenhez hasonlóan szolgáljon másokat.