A közép-kelet-európai püspöki konferenciák képviselőinek pozsonyi közleménye

Stanislav Zvolenský érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke meghívására szeptember 6–7-én Pozsonyban gyűltek össze kétnapos tanácskozásra a közép-kelet-európai régió püspöki konferenciáinak képviselői. A püspökök a tanácskozás végén közleményt adtak ki, melyet teljes terjedelmében közreadunk.

A Kelet-Közép-Európa püspöki konferenciái elnökeinek és képviselőinek találkozója Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Ukrajna, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina püspöki konferencia, a nemzetközi Szent Cirill és Metód konferencia képviselői, valamint a CCEE elnöksége 2018. szeptember 6-án és 7-én Pozsonyban ülésezett. A találkozó résztvevői Szlovákia apostoli nunciusának jelenlétében ünnepeltek szentmisét a Szent Márton-székesegyházban Angelo Bagnasco bíboros, a CCEE elnökének vezetésével.

Az Egyház küldetésének különböző kérdéseit elmélyítendő, a jelenlegi kelet-közép-európai kulturális és szociális helyzet figyelembe vételével a résztvevők a következő pontokban egyeztek meg:

Az utóbbi években a régió egyházmegyéi különféle akciókban vettek részt – mint például a közel-keleti háborúk áldozatai javára szervezett közös gyűjtés 2017-ben –, és házak, kórházak, iskolák és egész települések helyreállításában működnek közre, hogy lehetővé váljon a menekültek visszatérése hazájukba. A Katolikus Egyház szervezetei hatékony módon nyújtottak segítséget azoknak a menekülteknek is, akik az országaik területén haladtak át.

Kelet-Közép-Európa országait negatívan érinti fiataljaik tömeges külföldre vándorlása. Nem mellőzhetjük azt, hogy ennek a jelenségnek a legfőbb oka abban áll, hogy a kelet-közép-európai országok a nyugati világhoz való szoros kötődésük ellenére az utóbbi harminc év során nem integrálódtak egyenrangú partnerként – és Nyugat-Európa és Kelet-Közép-Európa országait összevetve az átlagfizetések közti különbségek hatalmasak maradtak. Szükséges lesz tehát, hogy ezen országoknak Nyugat-Európába történő integrációjának megtaláljuk egy másik módját: egy olyan módot, amely hatékonyabban garantálja ezen országok és állampolgáraik azonos méltóságát.

A püspökök egyben saját országaik kormányaihoz is fordulnak, és arra kérik őket, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az oktatás megreformálására, valamint a fiatalokhoz, akik oly gyakran elhagyják saját országaikat a hiányos szociális viszonyok miatt, és külföldön keresnek munkát, ahol magasabb szintű szociális biztonságot találnak házasságuk és családjuk számára. A püspökök reményüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a fiatalokról szóló következő püspöki szinódus és a hivatások gondozása az Egyház élete számára kellő lendületet adnak majd.

A társadalomnak, melyben sokan elmerülnek a fogyasztásban, egyre inkább szembesülnie kell azzal a veszéllyel, hogy igazságtalan azok iránt, akik – a mai mentalitás szelleme szerint – haszontalannak tűnnek, mert képtelenek megfelelő teljesítményt nyújtani. A társadalom nem szabadulhat meg saját tagjaitól csak azért, mert képtelenek bizonyos teljesítményre. A püspökök felhívást intéznek az állami képviselőkhöz, miszerint teremtsenek megfelelő körülményeket a betegek, az idősek és a társadalom peremén lévők méltóságteljes ellátásához. Minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy ők is méltóságteljes életet élhessenek, és saját korlátaik ellenére is a társadalom, mint teljes értékű tagjait fogadja be őket. Azonban hogy mindezek megvalósulhassanak, szükséges, hogy a közép-kelet-európai országok egyenlő bánásmódban részesüljenek a nyugati világ gazdasági kapcsolataiban.

Európa arculata gyökeresen megváltozott a vasfüggöny leomlása után. Közép-Kelet-Európa országainak visszaszerzett szabadsága örömre ad okot számunkra. Ugyanakkor a püspökök annak is tudatában vannak, hogy országaik polgárainak egy része nagy bizonytalanságban érzi magát. A menekültválság során bebizonyosodott, hogy nem könnyű a Kelet és Nyugat között fennálló mentalitásbeli és kulturális különbségekből adódó problémák kezelése. A püspökök mindazonáltal beismerik, hogy kötelesek az együttműködésre. Nem maradhatnak közömbösek azon személyek irányában, akik – önmaguk és családjuk jobb jövőjének reményében – halálveszélyben találják magukat, éhínségben és nyomorban szenvednek. Minden lehetségest meg kell tennünk, hogy segítsük a menekültek hazáit, hogy megoldódjanak azok a problémák, amelyek a migrációt okozzák.

A püspökök aggodalmukat fejezik ki a gender-ideológia terjedésével kapcsolatban, amely egyebek mellett a közismert Isztambuli Protokollban is elrejtve megtalálható. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Európa visszatérjen természetes és keresztény gyökereihez. [Európa] Intézményei, a bíróságokat is beleértve, tiszteletben kellene, hogy tartsák Közép-Kelet-Európa országainak autonómiáját a kulturális és etikai kérdéseket illetően. Aggasztó, hogy nemzetek feletti döntések olyan megoldások alkalmazására kényszerítenek, olykor indirekt módon, amelyek az egyes országok alkotmányával és kultúrájával ellentmondásban vannak, elmélyítve ezzel az elidegenedést és megnehezítve az integrációt. A püspökök arra kérik az egyes kormányok képviselőit, hogy tagadják meg az Isztambuli Protokoll ratifikálását, vagy vonják vissza annak aláírását.

A Katolikus Egyház szeretne hozzájárulni Európa integrációjához és a szociális feszültségek enyhítéséhez. Ferenc pápa szavait idézve, miszerint "Isten nincs messze a rossztól, de közel van ahhoz, aki szenved" , a püspökök imáikba foglalják mindazokat, akik nehézségekben vannak, és segítő szándékkal vannak mindazok iránt, akiknek arra szükségük van.

***

A találkozón a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás és Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke vett részt.