Hamvazószerda utáni péntek
A
keresztény életből nem maradhat ki a böjt. Különösen akkor van meg az ideje,
amikor annak emlékezetére készülünk, hogy a násznép köréből kiragadták a
Vőlegényt: a Nagyböjt szent negyven napjában. De böjtölésünk nem önmagában
értékes, hanem csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő
böjtjéhez. Csakis miatta, az ő kedvéért, rá figyelve kell böjtölnünk, és
ugyanezért kell a böjtölést megszakítanunk. Tehát hogy böjtölésünk igazán
keresztény, azaz krisztusi böjt-e, azon mérhetjük le, hogy hasonlít-e Jézus
Krisztus böjtöléséhez, és közelebb visz-e hozzá magához, aki negyvennapos
pusztai tartózkodása során megszentelte a böjtölést.
A
keresztény böjtölésnek mindenestül teológiainak, azaz Istennel kapcsolatban
lévőnek kell lennie. Okában: Isten irántunk való szeretetének
megtapasztalásából fakadjon, mely arra késztet, hogy vele legyünk és rá
figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódva az ő akaratára. Céljában: arra
irányuljon, hogy testi, szellemi és lelki életünket megnyissuk a Szentlélek
előtt, hogy ő töltsön el és működjék bennünk. Módjában: mindenekelőtt
szívünket-lelkünket méregtelenítsük, és a rejtekben, szívünk pusztaságában
akarjunk együtt lenni Istennel. S végül gyümölcsében: böjtölésünk akkor lehet
krisztusi, ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a
körülöttünk élőkre is, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga Isten vonzza
őket általunk.
Segíts, Urunk, hogy böjtölésünk ne merüljön ki
bizonyos külsőségek megtartásában, és ne is pusztán a fogyókúra egy újabban
divatos formája legyen, hanem Irántad való hűséges szeretetünk fejeződjék ki
benne. Add kegyelmedet, hogy ne magunkra, hanem Rád figyeljünk, és lelkünk
pusztaságába kivonulva engedjük, hogy szívünkre beszéljen s átöleljen bennünket
a Te szereteted. Segíts, hogy Téged szemlélve meglássuk az Atyát, helyesen
lássuk önmagunkat és testvéreinket, s észrevegyük azt is, hogyan távolíthatjuk
el az igát, melyet akarva-akaratlanul mások nyakába vetettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése