Lima új érseke a szegényekhez való közeledésre hívja egyházmegyéjét

Lima új érseke a szegényekhez való közeledésre hívja egyházmegyéjét

A limai székesegyházban február 2-án püspökké szentelt Carlos Castillo arra biztatja a főegyházmegye híveit, hogy induljanak el a „másik part”, Lima utcái felé, ahol az emberek a túlélésért küzdenek.

Az idén 91. életévét betöltő Gustavo Gutiérrez tolmácsolta február 2-án a nuncius felé a limai székesegyházban a kérést, hogy szentelje püspökké Carlos Castillo Mattasogliót, s ezzel Lima egyháza újabb döntő lépést tett a Ferenc pápa által kijelölt úton.

A domonkos rendi Gutiérrez atyát, a felszabadítási teológia atyját az előző érsek, Juan Carlos Cipriani eltávolította a limai érsekségből, most pedig ismét ott lehet, s a főegyházmegye nevében kérhette az apostoli nunciust, Nicola Girasolit, hogy szentelje püspökké Castillo atyát. A nuncius örömmel teljesítette a kérést.

Nicola Girasoli homíliájában megemlítette, hogy Castillo atya biciklista, s arra biztatta a limai híveket, ne csak egyszerűen „utazzanak”, hanem kerékpározzanak új érsekükkel, sőt, az első sorban ülő polgármesternek is odaszólt, hogy több bicikliútra is szükség lenne…

Nehezebb témákat is érintett beszédében a perui nuncius, többek között a nők elleni erőszakot, amivel szemben Carlos Castillo határozottan fellépett, és elítélte, hiszen az ilyen erőszak nem fér össze a Krisztusban való hittel.

A Mindenszentek litániájában Óscar Romero és a perui szentek közbenjárását is kérték: Mogrevejói Szent Toribio, Lima második érseke, Martin de Porres és Limai Szent Róza segítségéért fohászkodtak. Majd a nuncius után mintegy negyven perui püspök tette kezét az új főpásztor fejére; különösen megindító pillanat volt, amikor a perui püspöki konferencia korábbi elnöke, a már csak kerekesszékkel mozgó Luis Bambarén került sorra.

A liturgia végén Carlos Castillo érsek, prímás beszélt, utalva Ferenc pápa tavalyi perui látogatása alkalmával mondott szavaira. Elmagyarázta, miért úgy kezdte meg a székesegyház felé vezető útját, hogy először a Rimac folyó túlpartján fekvő Szent Lázár-templomba ment, ami egykor egy leprakórházhoz tartozott. A „túlpartra” hívja egyházmegyéjét is, ahol „emberek a túlélésért küzdenek, Lima utcáin, a szegénynegyedek rozzant házaiban, a közbiztonságot nélkülöző tereken, reménykedve, hogy be tudnak telepedni egy árusbódéba; kartonpapíron alszanak, mint oly sokan a város lakói közül; köztük sokan újonnan érkeztek Amazóniából, rosszul bánnak velük, és kirekesztik őket, nem ismernek senkit. Ők mindannyian a szenvedő Krisztus; arra hívnak minket, hogy építsük együtt azt a „tábori kórház Egyházat”, amely közel van az emberekhez, amely a barátjuk.” Az Egyháznak, hangsúlyozta az érsek, nyitottnak kell lennie a civil társadalom és a világi nézőpontokkal folytatott párbeszéd felé, anélkül hogy a maga javát keresné.

A II. vatikáni zsinat szellemét és a latin-amerikai püspökök híres, Medellínben folytatott találkozójának szellemét megidézve a limai tartomány nyolc segédpüspökét is felszólította, hogy csatlakozzanak hozzá, s alkossanak olyan dinamikus egyházmegyét, amely az embereket szolgálja.