Ferenc pápa: Mindannyiszor úgy kell áldoznunk, mintha az az első áldozásunk lenne!

Június 23-án, úrnapján, a déli Angelus elimádkozása előtt a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett. Hangsúlyozta: a megtört kenyér magunkhoz vételével mindig arra mondunk igent, hogy mi is szétosztjuk szeretetből életünket.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Olaszországban és más nemzeteknél ma tartjuk Krisztus testének és vérének főünnepét, ma ünnepeljük úrnapját. Az evangélium a kenyércsoda eseményéről szól (vö. Lk 9,11–17), melyre a Galileai-tó partján kerül sor. Jézus több ezer emberhez beszél, és gyógyításokat hajt végre. Amikor már kezd lemenni a nap, a tanítványok odamennek az Úrhoz, és azt mondják neki: „Bocsásd el a népet, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak” (Lk 9,12). A tanítványok is fáradtak voltak. Elhagyatott helyen voltak ugyanis, és az embereknek, hogy élelmet vehessenek, útnak kellett indulniuk és a falvakba kellett menniük. Jézus látja ezt, és így válaszol: „Ti adjatok nekik enni” (Lk 9,13). Ezek a szavak csodálkozást váltanak ki a tanítványokban. Nem értették, talán mérgesek is voltak, és így válaszolnak: „Csak öt kenyerünk és két halunk van. El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek” (Lk 9,13).

Jézus azonban valódi megtérésre szólítja fel tanítványait, arra, hogy cseréljék fel a „mindenki önmagának” logikáját az osztozás logikájára, kezdve azzal a kevéssel, amellyel Isten gondviseléséből rendelkezünk. És rögvest megmutatja, hogy pontosan tudja, mit akar tenni. Meghagyja nekik: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban” (Lk 9,14). Aztán kezébe veszi az öt kenyeret és a két halat, a mennyei Atyához fordul, és elmondja az áldó imát. Utána pedig elkezdi megtörni a kenyereket, darabokra szedni a halakat, és odaadja azokat a tanítványoknak, akik kiosztják az embereknek. És az étel nem fogy el, míg nem kapott belőle mindenki jóllakásig.

Ez a nagyon fontos csoda – mely annyira igaz, hogy az összes evangélista beszámol róla – kinyilvánítja a Messiás hatalmát, ugyanakkor könyörületét is: Jézus megszánja az embereket. Ez a csodás cselekedet nemcsak Jézus nyilvános életének egyik nagy jele marad, hanem elővételezi azt, ami aztán, a végén, áldozatának emlékezete lesz, vagyis az Eucharisztiát, a világ üdvösségéért adott testének és vérének szentségét.

Az Eucharisztia az összefoglalása Jézus egész létezésének, mely egyetlen szeretetaktus volt az Atya és a testvérek felé. Ott is [az utolsó vacsorán], mint a kenyérszaporítás csodájánál, Jézus kezébe vette a kenyeret, az Atyához fordult az áldó imával, megtörte a kenyeret, és odaadta tanítványainak; utána pedig ugyanezt tette a bor kelyhével is. De akkor, kínszenvedésének előestéjén, abban a cselekedetben ő az új és örök szövetség végrendeletét, az ő halálát és feltámadását átfogó pászkájának örök emlékezetét akarta ránk hagyni. Úrnapjának ünnepe minden évben arra hív bennünket, hogy újra átéljük az ámulatot és az örömet az Úrnak ezért a csodálatos ajándékáért, az Eucharisztiáért. Fogadjuk hálával, ne passzívan, ne megszokásból! Ne megszokásból vegyük magunkhoz az Eucharisztiát, ne megszokásból áldozzunk! Valahányszor az Úr asztalához járulunk, hogy magunkhoz vegyük az Eucharisztiát, meg kell újítanunk Krisztus testére mondott igazi ámenünket. Amikor a pap azt mondja, hogy „Krisztus teste”, mi ámennel válaszolunk: de ennek szívből, meggyőződésből fakadó ámennek kell lennie! Jézus az, Jézus, aki megmentett engem, Jézus, aki erőt ad, hogy élni tudjak! Jézus az, az élő Jézus! Nem szabad megszokássá válnia: mindannyiszor úgy kell áldoznunk, mintha az az első áldozásunk lenne!

Isten szent népének eucharisztikus hitét fejezik ki a szentségi körmenetek, melyeket a katolikus egyházban mindenütt tartanak ezen a főünnepen. Ma este a Casal Bertone római negyedben én is misét mutatok be, amelyet majd körmenet követ. Mindenkit hívok, hogy vegyen részt rajta, akár csak lelkileg, rádión és televízión keresztül is. A Szűzanya segítsen, hogy hittel és szeretettel kövessük Jézust, akit az Eucharisztiában imádunk!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Madridban boldoggá avatták María Carmen Lacaba Andíát és tizenhárom nővértársát a szeplőtelen fogantatásról nevezett ferences rendből, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg az 1936 és 1939 közötti vallásüldözés során. Ezek a klauzúrás nővérek, a bölcs szüzekhez hasonlóan, hősies hittel várták az isteni Vőlegény érkezését. Vértanúságuk felhívás mindnyájunk számára, hogy erősek és állhatosak legyünk, különösen a megpróbáltatás idején. Köszöntsük tapssal ezeket az új boldogokat!

Üdvözöllek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm azokat, akik Brazíliából, Guam szigetéről (az Amerikai Egyesült Államokból) jöttek, valamint azokat, akik részt vesznek a Namuri Szűzanya nővérei által szervezett liverpooli zarándoklaton. Üdvözlöm a salernói, a crotonei és a lancianói híveket!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!