Évközi 10 hét csütörtök
2Kor 3, 15-4, 1. 3-6; Mt 5, 20-26
„Az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”
A szentlecke bevezető gondolata visszavisz bennünket lélekben a Sínai hegyen történtekhe.Isten ott a szövetség megkötése után megparancsolta Mózesnek, hogy menjen föl az állandó villámlástól és mennydörgéstől félelmetes hegyre Istenhez. Senki nem kísérhette el erre a kiváltságos találkozóra. A hegy lábánál kötelet feszítettek ki figyelmeztetőül, hogy aki azt átlépi, halállal lakozik. Egyedül Mózes szolgája, Józsue tarthatott vele a felhőzónáig, de ott le kellett ülnie és türelemmel várnia ura visszatérésére. Tudjuk a Bibliából, hogy ez a találkozó negyven nap és negyven éjjel tartott. Többek között itt mutatta meg Isten a világ teremtésének csodálatos pontjait. Az egész folyamatot nyilván nem volt lehetséges bemutatni, hiszen a teremtett világ teljes kibontakozása még a tudomány szerint is évmilliókat vett igénybe. Ez a beszélgetés barátinak nevezhető, hiszen Isten úgy társalgott Mózessel, mint a barátjával. Az első ilyen találkozó akkor ért véget, amikor lent a hegy lábánál nem győzték kivárni Mózes visszatérését. A mindenhol leselkedő sátán tanácsára Áronnal készíttettek aranyból Egy borjúszobrot. Éppen olyanra sikeredett, mintha az egyiptomiak főistene, az Ápisz-bika szobra lett volna. Ennek rendeztek nagy ünnepet. Imádásuk jeléül áldozatokat mutattak be neki. Isten mindezt elmondta Mózesnek, és azt is felfedte előtte, hogy elpusztítja ezt a pártütő népet, és Mózes két fiát teszi meg egy hűséges, kezelhető nép ősatyáivá. Mózes el sem tudta képzelni, hogy a zsidók, akik immár Isten ünnepélyes szerződéssel elkötelezett népe, hogyan művelhettek ilyen sötét hittagadást. Amikor viszont leérkezett a táborba, meggyőződhetett az igazságról. Haragjában kivégeztette a főbűnösöket, összetörte a Szövetség Isten ujjával írt két kőtábláját. Aztán visszatért Istenhez engesztelni a hegyre. (Kiv 32) Szentlecke fátyolt emleget következő soraiban. Ennek a háttere ugyancsak a Sínai hegy volt. Amikor Mózes Istennel társalgott, a fény isteni forrásából olyan csodálatos mennyiségben áradt rá az ő arcára, hogy onnan el sem távozott a találkozások után. Mózes ezt nem észlelte Önmagán, de az arcáról áradó ragyogás miatt nem mertek a közelébe menni honfitársai, még a családjának tagjai sem. Ezért kendővel takarta be arcát, ha emberekkel akart beszélgetni. Erre hivatkozik Szent Pál, hogy a lényeget nem merték magukévá tenni a zsidók. Jézus fényét, a Szentlélek pünkösdi ragyogását ezrek tapasztalták. Az Újszövetséget Isten már mindenkinek közvetlen kincsévé tette. A zsidó nép utolsó lesz majd a megtérő népek sorában, holott az övék lehetett volna az elsőség.
2Kor 3, 15-4, 1. 3-6; Mt 5, 20-26
„Az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”
A szentlecke bevezető gondolata visszavisz bennünket lélekben a Sínai hegyen történtekhe.Isten ott a szövetség megkötése után megparancsolta Mózesnek, hogy menjen föl az állandó villámlástól és mennydörgéstől félelmetes hegyre Istenhez. Senki nem kísérhette el erre a kiváltságos találkozóra. A hegy lábánál kötelet feszítettek ki figyelmeztetőül, hogy aki azt átlépi, halállal lakozik. Egyedül Mózes szolgája, Józsue tarthatott vele a felhőzónáig, de ott le kellett ülnie és türelemmel várnia ura visszatérésére. Tudjuk a Bibliából, hogy ez a találkozó negyven nap és negyven éjjel tartott. Többek között itt mutatta meg Isten a világ teremtésének csodálatos pontjait. Az egész folyamatot nyilván nem volt lehetséges bemutatni, hiszen a teremtett világ teljes kibontakozása még a tudomány szerint is évmilliókat vett igénybe. Ez a beszélgetés barátinak nevezhető, hiszen Isten úgy társalgott Mózessel, mint a barátjával. Az első ilyen találkozó akkor ért véget, amikor lent a hegy lábánál nem győzték kivárni Mózes visszatérését. A mindenhol leselkedő sátán tanácsára Áronnal készíttettek aranyból Egy borjúszobrot. Éppen olyanra sikeredett, mintha az egyiptomiak főistene, az Ápisz-bika szobra lett volna. Ennek rendeztek nagy ünnepet. Imádásuk jeléül áldozatokat mutattak be neki. Isten mindezt elmondta Mózesnek, és azt is felfedte előtte, hogy elpusztítja ezt a pártütő népet, és Mózes két fiát teszi meg egy hűséges, kezelhető nép ősatyáivá. Mózes el sem tudta képzelni, hogy a zsidók, akik immár Isten ünnepélyes szerződéssel elkötelezett népe, hogyan művelhettek ilyen sötét hittagadást. Amikor viszont leérkezett a táborba, meggyőződhetett az igazságról. Haragjában kivégeztette a főbűnösöket, összetörte a Szövetség Isten ujjával írt két kőtábláját. Aztán visszatért Istenhez engesztelni a hegyre. (Kiv 32) Szentlecke fátyolt emleget következő soraiban. Ennek a háttere ugyancsak a Sínai hegy volt. Amikor Mózes Istennel társalgott, a fény isteni forrásából olyan csodálatos mennyiségben áradt rá az ő arcára, hogy onnan el sem távozott a találkozások után. Mózes ezt nem észlelte Önmagán, de az arcáról áradó ragyogás miatt nem mertek a közelébe menni honfitársai, még a családjának tagjai sem. Ezért kendővel takarta be arcát, ha emberekkel akart beszélgetni. Erre hivatkozik Szent Pál, hogy a lényeget nem merték magukévá tenni a zsidók. Jézus fényét, a Szentlélek pünkösdi ragyogását ezrek tapasztalták. Az Újszövetséget Isten már mindenkinek közvetlen kincsévé tette. A zsidó nép utolsó lesz majd a megtérő népek sorában, holott az övék lehetett volna az elsőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése