Évközi 11. vasárnap
2Sám 12, 7-10; Gal 2, 16. 19-21; Lk 7, 36-8.3
„Ha ez próféta volna, tudná, hogy ez ki és miféle, aki érinti őt, hogy ez egy bűnös nő”
Jézust a farizeusok ki nem állhatták. Kezdettől nem fogadták be a megszokott zsidó tanítók, a rabbik közé. Mégis el-elhívták őt a házukba, mert a nép nagyra tartotta, és igen jólesett a büszkeségüknek, hogy ők is vendégül látták. Annál inkább büszkélkedtek, mert tudták, hogy Jézusnak nem telik előkelő házra, nem tudja meghívni a vendéglátóit, ahogy illik. Ezt azonnal éreztették vele. Az előszobában a gazda egyedül fogadta. Meghajláson kívül semmi vendéglátó figyelmesség. Nem volt szakáll-csók, nem kapott egy csepp illatos olajat a homlokára. Nem ültették le, nem tettek eléje mosdótálat, nem vették le saruját, elmaradt a lábmosás. Csak bevezették. Bent megmutatták a kerevetét. Aztán elkezdődött az étkezés. Váratlanul bejött egy fiatal, csínos nő, akit nem kellett bemutatni, mert mindenki úgy ismerte, őt, hogy a „bűnös nő” (37) a nő Jézus miatt semmivel nem törődve bejön, odalép Jézus kerevetre feltett lábához, és zokogni kezd, a könnye mossa a port Jézus lábáról. Megrémül: Mit tettem? Nincs törlőkendőm! A mindenki által megcsodált gyönyörű hajával törli szárazra. Aztán elővesz a táskájából egy alabástrom edénykét. Az illat azonnal belengi az ebédlőt, minden szakértő orr azonnal érzi, hogy nagyon drága nárdusz kenet van benne. Nem kevéskét csöppent Jézus lábára, hanem mind ráönti. Ez már több a soknál. Valószínűleg mindenki egyet gondol. Jézus azonban a vendéglátó farizeus lelkére figyel, aki azt gondolja: „Ha ez (mármint Jézus), próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő”. Az el nem hangzott, de durván meghozott ítéletre Jézus azonnal válaszol: „Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: mester, beszélj!” (40) Jézus tehát udvariasan szót kér. Elmondja a két adósról szóló példázatát. Aztán Simon ítéletére kíváncsi, ki szereti jobban a megajándékozott adósok közül? Simon büszkén válaszol, kimondja az igazságot bátran. Az persze eszébe sem jut, hogy most önmagát és társait ítéli el kegyetlenül, nem a szegény „bűnös nőt”. „Úgy gondolom, hogy akinek többet engedett el”, (43) Jézus helyben hagyja, szinte megdicséri a házigazdát. Pedig jön a fekete leves, a könyörtelen ítélet annak a fejére, aki bíróként szólt. Jézus ítélete: Én nem próféta vagyok főként nem olyan illetéktelen, ostoba bíró, mint te, Simon. Én Isten vagyok. Ti azért tartjátok bűnösnek ezt a nőt, mert Isten hatodik parancsa ellen vétkezett. Talán éppen veletek. Isten azonban az első és legfőbb paranccsal kezdi az ítélkezést. A szeretet parancsával. Abban azonban ez a bűnös nő magasan fölötted áll. Te dölyfösen megtagadtad a minden vendégnek kijáró szeretet jeleket: Nem adtál egy csepp olajat a homlokomra, ő egész vagyon kenetet öntött a lábamra. Nem adtál vizet lábmosásra: ő könnyeivel mosta le a port a lábamról. Szakállamra nem adtál csókot: ő a lábamat csókolgatja. Simon! Aki a szeretetet megtagadja, minden parancsot megszegett! Simon: a szeretet elleni vétkek miatt sokkal több ember elkárhozik, mint a hatodik parancs megsértéséért. Neki most ünnepélyesen megbocsátom sok-sok vétkét, mert nagyon szeret. Engem utánozz, Simon! És tudd mg, én meghalok érte is.
2Sám 12, 7-10; Gal 2, 16. 19-21; Lk 7, 36-8.3
„Ha ez próféta volna, tudná, hogy ez ki és miféle, aki érinti őt, hogy ez egy bűnös nő”
Jézust a farizeusok ki nem állhatták. Kezdettől nem fogadták be a megszokott zsidó tanítók, a rabbik közé. Mégis el-elhívták őt a házukba, mert a nép nagyra tartotta, és igen jólesett a büszkeségüknek, hogy ők is vendégül látták. Annál inkább büszkélkedtek, mert tudták, hogy Jézusnak nem telik előkelő házra, nem tudja meghívni a vendéglátóit, ahogy illik. Ezt azonnal éreztették vele. Az előszobában a gazda egyedül fogadta. Meghajláson kívül semmi vendéglátó figyelmesség. Nem volt szakáll-csók, nem kapott egy csepp illatos olajat a homlokára. Nem ültették le, nem tettek eléje mosdótálat, nem vették le saruját, elmaradt a lábmosás. Csak bevezették. Bent megmutatták a kerevetét. Aztán elkezdődött az étkezés. Váratlanul bejött egy fiatal, csínos nő, akit nem kellett bemutatni, mert mindenki úgy ismerte, őt, hogy a „bűnös nő” (37) a nő Jézus miatt semmivel nem törődve bejön, odalép Jézus kerevetre feltett lábához, és zokogni kezd, a könnye mossa a port Jézus lábáról. Megrémül: Mit tettem? Nincs törlőkendőm! A mindenki által megcsodált gyönyörű hajával törli szárazra. Aztán elővesz a táskájából egy alabástrom edénykét. Az illat azonnal belengi az ebédlőt, minden szakértő orr azonnal érzi, hogy nagyon drága nárdusz kenet van benne. Nem kevéskét csöppent Jézus lábára, hanem mind ráönti. Ez már több a soknál. Valószínűleg mindenki egyet gondol. Jézus azonban a vendéglátó farizeus lelkére figyel, aki azt gondolja: „Ha ez (mármint Jézus), próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő”. Az el nem hangzott, de durván meghozott ítéletre Jézus azonnal válaszol: „Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: mester, beszélj!” (40) Jézus tehát udvariasan szót kér. Elmondja a két adósról szóló példázatát. Aztán Simon ítéletére kíváncsi, ki szereti jobban a megajándékozott adósok közül? Simon büszkén válaszol, kimondja az igazságot bátran. Az persze eszébe sem jut, hogy most önmagát és társait ítéli el kegyetlenül, nem a szegény „bűnös nőt”. „Úgy gondolom, hogy akinek többet engedett el”, (43) Jézus helyben hagyja, szinte megdicséri a házigazdát. Pedig jön a fekete leves, a könyörtelen ítélet annak a fejére, aki bíróként szólt. Jézus ítélete: Én nem próféta vagyok főként nem olyan illetéktelen, ostoba bíró, mint te, Simon. Én Isten vagyok. Ti azért tartjátok bűnösnek ezt a nőt, mert Isten hatodik parancsa ellen vétkezett. Talán éppen veletek. Isten azonban az első és legfőbb paranccsal kezdi az ítélkezést. A szeretet parancsával. Abban azonban ez a bűnös nő magasan fölötted áll. Te dölyfösen megtagadtad a minden vendégnek kijáró szeretet jeleket: Nem adtál egy csepp olajat a homlokomra, ő egész vagyon kenetet öntött a lábamra. Nem adtál vizet lábmosásra: ő könnyeivel mosta le a port a lábamról. Szakállamra nem adtál csókot: ő a lábamat csókolgatja. Simon! Aki a szeretetet megtagadja, minden parancsot megszegett! Simon: a szeretet elleni vétkek miatt sokkal több ember elkárhozik, mint a hatodik parancs megsértéséért. Neki most ünnepélyesen megbocsátom sok-sok vétkét, mert nagyon szeret. Engem utánozz, Simon! És tudd mg, én meghalok érte is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése