Évközi 10 hét szombat
2Kor 5, 14-21; Mt 5, 33-37
„Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot”
Isten nemcsak teremtője a világnak, hanem helyreigazítója is, amikor erre van szükség. Isten öröktől fogva tudta, hogy a Fia emberi képmására teremtendő világ nem tökéletes, hiszen tökéletes egyedül Isten. És ez nemcsak a félig anyagból, félig szellemből való emberre vonatkozik, hanem a tiszta szellemi létű angyalokra is. Ők sokkal nagyobb értelmet és akaratot kaptak teremtésük alkalmával, mint az emberek, mégsem tudták legyőzni önmaguk vesztét, okozó gőgjüket. Isten tehát nagyon jól ismeri az embereket, és mivel szereti is őket nagyon, ezért Ő kezdeményezte, hogy a vétkes ember vissza tudjon térni hozzá. Szent Pál a mai szentleckében ennek a kifejtését eszközli a mindenkori élők, bűnös emberek vigasztalására. Ezért foglalja össze a tanítás lényegét: „Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét”. (5, 19) Ezt a nagy ajándékot kell sürgősen, mondhatnánk mindenek előtt megismernie minden embernek. (14) Amíg ugyanis nem tudjuk, hogy van vissza utunk a megsértett mennyei Atyához, addig nincsen reményünk sem a megtisztulásra. Aki csak annyit tudna Jézus Krisztusról, hogy egy nagyszerű tanítómester volt, jó szívvel segített minden rászorulón, de nem volna fogalma arról, hogy életének, működésének az volt a célja, hogy megváltói halálával megszerezze nekünk bűneink bocsánatát, az csak mintegy test szerint, kívülről, felületesen ismerné Jézust. „Egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak” a bűnnek (14). Jézus, pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (15) Amikor Isten Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot, akkor megjelent a földön az új teremtmény. Ennek hirdetését bízta rá az Úr az apostolokra és utódaikra: „Krisztus szeretete sürget minket”. (14) El kell mondanunk mindenkinek ezt a nagy hírt! Az apostollal együtt mi is tudatosítsuk magunkban és hallgatóinkban, hogy ezt az ajándékot Isten művelte javunkra. Mi csak felismerjük, és ettől kezdve járhatjuk a szeretet krisztusi útját. „Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala”. (20-21) Nagyon jókor olvastatja velünk Isten ezeket a felemelő gondolatokat. Eddig ugyanis minket, az Egyház papjait és híveit, úgy állítottak a társadalom elé, mint ellenségeket. Isten tiszta szava viszont rajtunk keresztül üzeni, mint nagy igazságot: világunk elfajult, mind az igazságot, mind a másokért élő szeretetet igyekszik eltorzítani. Igen, sok és nagy bűn terheli sok ember lelkiismeretét, de ezekért kétezer éve meghalt Jézus Krisztus. Papjai ma is fennen hirdetik: „Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket: engesztelődjetek ki Istennel!” Aki pedig nem ezt hirdeti, semmi biztosítéka sincs a szavának, hogy megváltoztatja a hazugság és gyűlölet mai gödreit.
2Kor 5, 14-21; Mt 5, 33-37
„Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot”
Isten nemcsak teremtője a világnak, hanem helyreigazítója is, amikor erre van szükség. Isten öröktől fogva tudta, hogy a Fia emberi képmására teremtendő világ nem tökéletes, hiszen tökéletes egyedül Isten. És ez nemcsak a félig anyagból, félig szellemből való emberre vonatkozik, hanem a tiszta szellemi létű angyalokra is. Ők sokkal nagyobb értelmet és akaratot kaptak teremtésük alkalmával, mint az emberek, mégsem tudták legyőzni önmaguk vesztét, okozó gőgjüket. Isten tehát nagyon jól ismeri az embereket, és mivel szereti is őket nagyon, ezért Ő kezdeményezte, hogy a vétkes ember vissza tudjon térni hozzá. Szent Pál a mai szentleckében ennek a kifejtését eszközli a mindenkori élők, bűnös emberek vigasztalására. Ezért foglalja össze a tanítás lényegét: „Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét”. (5, 19) Ezt a nagy ajándékot kell sürgősen, mondhatnánk mindenek előtt megismernie minden embernek. (14) Amíg ugyanis nem tudjuk, hogy van vissza utunk a megsértett mennyei Atyához, addig nincsen reményünk sem a megtisztulásra. Aki csak annyit tudna Jézus Krisztusról, hogy egy nagyszerű tanítómester volt, jó szívvel segített minden rászorulón, de nem volna fogalma arról, hogy életének, működésének az volt a célja, hogy megváltói halálával megszerezze nekünk bűneink bocsánatát, az csak mintegy test szerint, kívülről, felületesen ismerné Jézust. „Egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak” a bűnnek (14). Jézus, pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (15) Amikor Isten Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot, akkor megjelent a földön az új teremtmény. Ennek hirdetését bízta rá az Úr az apostolokra és utódaikra: „Krisztus szeretete sürget minket”. (14) El kell mondanunk mindenkinek ezt a nagy hírt! Az apostollal együtt mi is tudatosítsuk magunkban és hallgatóinkban, hogy ezt az ajándékot Isten művelte javunkra. Mi csak felismerjük, és ettől kezdve járhatjuk a szeretet krisztusi útját. „Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala”. (20-21) Nagyon jókor olvastatja velünk Isten ezeket a felemelő gondolatokat. Eddig ugyanis minket, az Egyház papjait és híveit, úgy állítottak a társadalom elé, mint ellenségeket. Isten tiszta szava viszont rajtunk keresztül üzeni, mint nagy igazságot: világunk elfajult, mind az igazságot, mind a másokért élő szeretetet igyekszik eltorzítani. Igen, sok és nagy bűn terheli sok ember lelkiismeretét, de ezekért kétezer éve meghalt Jézus Krisztus. Papjai ma is fennen hirdetik: „Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket: engesztelődjetek ki Istennel!” Aki pedig nem ezt hirdeti, semmi biztosítéka sincs a szavának, hogy megváltoztatja a hazugság és gyűlölet mai gödreit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése