Évközi 11 hét hétfő
2Kor 6, 1-10; Mt 5, 38-42
„Mint munkatársak, pedig intünk titeket, hogy ne vegyétek hiába Isten kegyelmét”
A levél bevezetőjében és eddig elemzett részleteiben láthattuk, hogy Isten apostolait nem mentesíti a nehézségektől. A mai részletben, pedig töményen elénk tárja, mennyi kellemetlenséggel kell találkoznia szolgálata folyamán a hithirdetőnek. Ezeket a nehézségeket nem azért sorolja fel, hogy dicsekedjék, azért sem, hogy elriassza a megkezdett hivatás folytatásától, hanem azért, hogy tudva és akarva vállalja a kiválasztott a szolgálati nehézségeket, és amikor befejezi a megbízó programját, elnyerje a megígért jutalmat! Izajás prófétát idézi, hiszen a próféták is isteni szolgálatra meghívottak (Iz 49, 8): „a nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek”. (2Kor 6, 2) Isten adja a tennivalókat. Az emberi cselekvés mindig időben és térben történik. Pál szerint ez olyan folyamat, amely örökös jelenidőt takar. Az Isten emberének erre nagyon oda kell figyelnie, hiszen őt elsődlegesen kötelezi a küldetése: te az én megbízottam vagy, hogy rajtad keresztülbiztosítsak valami fontos adományt egy rászorulónak. Ha megteszed, és az én nevemben jársz el, tudatosítod az illetőben, hogy minden jó adomány az Istentől származik, nemcsak segítettél rajta szükségében, hanem erősítetted hitét, hogy Isten mindent közreműködtet azok javára, akik szeretik őt. Nemcsak az apostolok vagy más fontos, felszentelt egyének vannak arra kötelezve, hogy embertestvéreiket segítsék jó tanáccsal, tanítással vagy imával, hanem Isten minden gyermeke. Tulajdonképpen valamennyien erre vagyunk teremtve, hogy a magunk érdekeinek félreállításával másokat segítsünk Isten akaratának felismeréséhez eljutni, hiszen ez az ő küldetése. Munkahelyen, utazás közben, de főként a családi körben kell erre figyelni. Sok önző egyén ezért nem köti le életét családi szolgálatra, mert ott a szeretetszolgálat áldozatának érzi magát, holott csak beteljesíti küldetést. Ez a „most” tehát állandó kötelességteljesítés.„Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben,kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók és mégis igazmondók, mint Ismeretlenek és mégis ismerek, mint halálra váltak és mégis élünk, mint megvertek, de meg nem öltek, mint szomorkodók és mégis mindig örvendezők, mint szűkölködők és mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük nincsen, és mindenük döntenem, a szükségben lévőn segítenem kell-e, vagy mások tetszését keresve a látszat szerint meg van”. (3-10) Ezzel a hosszú felsorolással mutatja be az apostol, hogy én magam kell, hogy döntsek lelkiismeretem szerint, és nem a körülmények kényszere alatt teszek, meg vagy hagyok el valami jót. Gondoljunk a legszentebb Szűzre: nem keres kibúvót, amikor az angyal közli vele Isten akaratát, hogy a Szentlélek száll rá, és a Magasságbeli ereje indítja el szíve alatt a Megváltó emberi testét az életre. Józsefnek rettenetes szenvedést okoz a csalódás kísértése: a menyasszonyom mit tett velem? Máriát igazolja az angyal József előtt, de csak utólag. Az igazság és szeretet szolgálata nagyon szép, de időnként igen nehéz.
2Kor 6, 1-10; Mt 5, 38-42
„Mint munkatársak, pedig intünk titeket, hogy ne vegyétek hiába Isten kegyelmét”
A levél bevezetőjében és eddig elemzett részleteiben láthattuk, hogy Isten apostolait nem mentesíti a nehézségektől. A mai részletben, pedig töményen elénk tárja, mennyi kellemetlenséggel kell találkoznia szolgálata folyamán a hithirdetőnek. Ezeket a nehézségeket nem azért sorolja fel, hogy dicsekedjék, azért sem, hogy elriassza a megkezdett hivatás folytatásától, hanem azért, hogy tudva és akarva vállalja a kiválasztott a szolgálati nehézségeket, és amikor befejezi a megbízó programját, elnyerje a megígért jutalmat! Izajás prófétát idézi, hiszen a próféták is isteni szolgálatra meghívottak (Iz 49, 8): „a nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek”. (2Kor 6, 2) Isten adja a tennivalókat. Az emberi cselekvés mindig időben és térben történik. Pál szerint ez olyan folyamat, amely örökös jelenidőt takar. Az Isten emberének erre nagyon oda kell figyelnie, hiszen őt elsődlegesen kötelezi a küldetése: te az én megbízottam vagy, hogy rajtad keresztülbiztosítsak valami fontos adományt egy rászorulónak. Ha megteszed, és az én nevemben jársz el, tudatosítod az illetőben, hogy minden jó adomány az Istentől származik, nemcsak segítettél rajta szükségében, hanem erősítetted hitét, hogy Isten mindent közreműködtet azok javára, akik szeretik őt. Nemcsak az apostolok vagy más fontos, felszentelt egyének vannak arra kötelezve, hogy embertestvéreiket segítsék jó tanáccsal, tanítással vagy imával, hanem Isten minden gyermeke. Tulajdonképpen valamennyien erre vagyunk teremtve, hogy a magunk érdekeinek félreállításával másokat segítsünk Isten akaratának felismeréséhez eljutni, hiszen ez az ő küldetése. Munkahelyen, utazás közben, de főként a családi körben kell erre figyelni. Sok önző egyén ezért nem köti le életét családi szolgálatra, mert ott a szeretetszolgálat áldozatának érzi magát, holott csak beteljesíti küldetést. Ez a „most” tehát állandó kötelességteljesítés.„Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben,kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók és mégis igazmondók, mint Ismeretlenek és mégis ismerek, mint halálra váltak és mégis élünk, mint megvertek, de meg nem öltek, mint szomorkodók és mégis mindig örvendezők, mint szűkölködők és mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük nincsen, és mindenük döntenem, a szükségben lévőn segítenem kell-e, vagy mások tetszését keresve a látszat szerint meg van”. (3-10) Ezzel a hosszú felsorolással mutatja be az apostol, hogy én magam kell, hogy döntsek lelkiismeretem szerint, és nem a körülmények kényszere alatt teszek, meg vagy hagyok el valami jót. Gondoljunk a legszentebb Szűzre: nem keres kibúvót, amikor az angyal közli vele Isten akaratát, hogy a Szentlélek száll rá, és a Magasságbeli ereje indítja el szíve alatt a Megváltó emberi testét az életre. Józsefnek rettenetes szenvedést okoz a csalódás kísértése: a menyasszonyom mit tett velem? Máriát igazolja az angyal József előtt, de csak utólag. Az igazság és szeretet szolgálata nagyon szép, de időnként igen nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése