Nagyszerű érzés ez a gyermekded bizalom!
Alapja a helyes istenfogalom: „a mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar." (Zsolt 115,3) a teremtményektől sem kellett félniük, mint manapság: „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön." (Ter 1,28) Nem is volt semmi baj, amíg ez a tökéletes bizalom élt bennük. Jelentkezett azonban a kísértő, és ezt a nagy kincset rabolta el tőlük egy szempillantás alatt: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?" (3,1) Az asszony még okosan válaszol, de jön a bizalmat gyilkoló felvilágosítás: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok a jót és a rosszat." (4-5)Rettenetes élmény lehetett az Úr számára: ennyi jót adtam nekik, és csak hálás szeretetre, bizalomra vágytam. Íme, jön a gonosz kísértő, aki semmi jót nem adott nekik, szívből gyűlöli őket, és azt reméli, hogy a bűn után azonnal pokolra taszítom mindkettőjüket. Lám, egyetlen szavára felcsúfolnak engem. Az ember hazugságra bízta magát, és ettől kezdve nagyobb sikere van a hazudozóknak, mint az igazság szolgáinak. Ezt fogalmazza meg Jézus is: „Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem." (Jn 8,44-45) Milliók születtek, éltek, haltak. Egy-két igazán nagy bizalmú emberről számol be a Szentírás. Ilyen volt Ábrahám meghívása óta haláláig. Még a megingásai sem rontották meg bizalmas, nagy hitét. Ennek a csúcsteljesítménye fia feláldozása: „Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, feláldozta egyszülöttjét, aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak." Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni, ezért fiát előképül vissza is nyerte." (Zsid 11,17-19) a zsidó nép egész történelme erről szól: Isten végtelen szeretete árad rájuk mindenkor, mindenütt, ők pedig mindenkor és mindenütt lázadnak és bántják. Pedig: „így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve. Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön, kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog, száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni." (Jer, 17,5-8) Ez a bizalom vezette a sok bűnös egyikét, hogy megfogalmazza a 129. Zsoltárt: „a mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában." (1-2.4-5) „Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!(Zsolt 40,18)
„Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem." (13,6)
Alapja a helyes istenfogalom: „a mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar." (Zsolt 115,3) a teremtményektől sem kellett félniük, mint manapság: „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön." (Ter 1,28) Nem is volt semmi baj, amíg ez a tökéletes bizalom élt bennük. Jelentkezett azonban a kísértő, és ezt a nagy kincset rabolta el tőlük egy szempillantás alatt: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?" (3,1) Az asszony még okosan válaszol, de jön a bizalmat gyilkoló felvilágosítás: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok a jót és a rosszat." (4-5)Rettenetes élmény lehetett az Úr számára: ennyi jót adtam nekik, és csak hálás szeretetre, bizalomra vágytam. Íme, jön a gonosz kísértő, aki semmi jót nem adott nekik, szívből gyűlöli őket, és azt reméli, hogy a bűn után azonnal pokolra taszítom mindkettőjüket. Lám, egyetlen szavára felcsúfolnak engem. Az ember hazugságra bízta magát, és ettől kezdve nagyobb sikere van a hazudozóknak, mint az igazság szolgáinak. Ezt fogalmazza meg Jézus is: „Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem." (Jn 8,44-45) Milliók születtek, éltek, haltak. Egy-két igazán nagy bizalmú emberről számol be a Szentírás. Ilyen volt Ábrahám meghívása óta haláláig. Még a megingásai sem rontották meg bizalmas, nagy hitét. Ennek a csúcsteljesítménye fia feláldozása: „Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, feláldozta egyszülöttjét, aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak." Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni, ezért fiát előképül vissza is nyerte." (Zsid 11,17-19) a zsidó nép egész történelme erről szól: Isten végtelen szeretete árad rájuk mindenkor, mindenütt, ők pedig mindenkor és mindenütt lázadnak és bántják. Pedig: „így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve. Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön, kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog, száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni." (Jer, 17,5-8) Ez a bizalom vezette a sok bűnös egyikét, hogy megfogalmazza a 129. Zsoltárt: „a mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában." (1-2.4-5) „Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!(Zsolt 40,18)
„Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem." (13,6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése