Évközi 11. hét szombat
2Kor 12,1-10; Mt 6,24-34
„Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen”.
Az apostol folytatja „a balga beszédet”, amit az előző napi liturgiában olvastatott az Egyház.Az apostol kénytelen volt védeni magát a korintusi egyházba beépült ellenfeleivel szemben. Jézus ezt nem ajánlja, hogy a hithirdető saját magát védje, netán dicsérje, mert „ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. (Lk 17,10) Pál tehát folytatja védekezését: „Ha már dicsekednem kell – bár semmit sem használ --, áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember –testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel”. (2Kor 12,1-5) Pál itt önmagáról beszél, ő volt az, aki elragadtatásba esett. Ezzel azért dicsekszik, mert akkor, Kr. u. 44-ben még ő nem volt széles körben közismert, Kilikiában élt elvonultan, nem kellett védekeznie, mert jelentéktelennek lévén, nem irigyelte, nem támadta senki. 44-ben ide ment érte Barnabás, innen vitte magával térítő útjára Kis-Ázsiába. Ebben az időben a Szentírásban még mindenütt Barnabást említik első helyen. Az említett harmadik ég, ahová elragadtatott, maga a mennyország. Amit itt hallott, elmondania nem szabad. Ez a látomás nyílván megelőlegezett kedvesség volt Istentől, természetfeletti ajándék, ezért ezzel mer dicsekedni, mert nem véli senki érdemnek. „Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyengeségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát, vagy amit tőlem hall a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem, de ő azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben lesz teljessé. Legszívesebben tehát gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. (5-10)Akik sok kegyelmet kaptak Istentől, mindig kaptak hozzá valami fegyelmező erőt, gyengeséget is. A gőg ugyanis a sátán bűne. Nem nyer bocsánatot, mert nem is tudja azt kérni.
2Kor 12,1-10; Mt 6,24-34
„Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen”.
Az apostol folytatja „a balga beszédet”, amit az előző napi liturgiában olvastatott az Egyház.Az apostol kénytelen volt védeni magát a korintusi egyházba beépült ellenfeleivel szemben. Jézus ezt nem ajánlja, hogy a hithirdető saját magát védje, netán dicsérje, mert „ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. (Lk 17,10) Pál tehát folytatja védekezését: „Ha már dicsekednem kell – bár semmit sem használ --, áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember –testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel”. (2Kor 12,1-5) Pál itt önmagáról beszél, ő volt az, aki elragadtatásba esett. Ezzel azért dicsekszik, mert akkor, Kr. u. 44-ben még ő nem volt széles körben közismert, Kilikiában élt elvonultan, nem kellett védekeznie, mert jelentéktelennek lévén, nem irigyelte, nem támadta senki. 44-ben ide ment érte Barnabás, innen vitte magával térítő útjára Kis-Ázsiába. Ebben az időben a Szentírásban még mindenütt Barnabást említik első helyen. Az említett harmadik ég, ahová elragadtatott, maga a mennyország. Amit itt hallott, elmondania nem szabad. Ez a látomás nyílván megelőlegezett kedvesség volt Istentől, természetfeletti ajándék, ezért ezzel mer dicsekedni, mert nem véli senki érdemnek. „Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyengeségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát, vagy amit tőlem hall a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem, de ő azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben lesz teljessé. Legszívesebben tehát gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. (5-10)Akik sok kegyelmet kaptak Istentől, mindig kaptak hozzá valami fegyelmező erőt, gyengeséget is. A gőg ugyanis a sátán bűne. Nem nyer bocsánatot, mert nem is tudja azt kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése